"Te magad és egyedül csak te korlátozod mások bűnrészességével szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni , önmagad ellen kell küzdened, ki kell harcolnod szabadságodat.
Ahányszór lemondasz a bűnről , ahányszor elszakítod kötelékeidet ..mindannyiszor az igazi szabadságot szerzed meg magadnak."(Michel Quoist: Így élni jó)
Mi az amit mondhatnék erről többet? Talán nem, inkább a csend és a kérdések? Meddig? Mikor lesz válasz?
Dönteni? Nekem is kellene, de úgy gondolom nem most, mert korlátozva vagyok. És amúgy is, hagyni kell, élni kell vele együtt. De ezzel a gondolattal és kérdéssel, hogy miért?
Addig fog kötni, mig nem döntök, vagy nem döntenek helyettem. Én még várnék, de nem lehet, nincs mire.
Önmagad ellen harcolni és kiharcolni a szabadságot? Önmaga ellen csak az tud harcolni, aki tudja ki ö, mi az ami ellen harcolni kell? És mi a fegyver, a harci eszköz?
Béke? Nyugalom és tiszta lelkiismeret?
2010. máj. 31.
2010. máj. 1.
A Hold, a csillagok es a csend!
Ez az, amit szeretnék látni. A szabadban lenni, szabadon lenni, velük lenni és magammal. Mert a csend a szónál néha több, mert a zene, a hang olykór sokkal több, mint a szó, de...nem több, mint...
2010. ápr. 28.
Néha úgy érzem magam mint, aki állandóan rohan, siet, tervez. És ez új, tőlem kissé idegen. Egyik napot követi a másik. És nincs megállás, hogy egy kicsit is magamra figyelnék. Mintha hiányozna minden napból valami. Egy rövidke kis idő, amikor bámulhatom az eget, a holdat, a csillagokat, a virágzó almafát. És ezt nevezném a béke és a szeretet idelyének.
Valami elmúlik és születik helyébe valami más.
Megdöbbentem mikor szembesültem azzal, hogy nem tudok szembenézni a halállal, hogy nem tudom elfogadni, kezelni az elmúlást, a búcsúzást. Ez számomra egy kihivás több más mellett is.
És elrepül az idő. Mikor már elmúlt, akkor kérdem meg, hová lett, mit csináltam vele, és kész vagyok-e azt mondani, hogy ma készen vagyok?
Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.-Szent Ágoston
Valami elmúlik és születik helyébe valami más.
Megdöbbentem mikor szembesültem azzal, hogy nem tudok szembenézni a halállal, hogy nem tudom elfogadni, kezelni az elmúlást, a búcsúzást. Ez számomra egy kihivás több más mellett is.
És elrepül az idő. Mikor már elmúlt, akkor kérdem meg, hová lett, mit csináltam vele, és kész vagyok-e azt mondani, hogy ma készen vagyok?
Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.-Szent Ágoston
2010. ápr. 15.
Szeretni
Lengyelországba vágyom vissza. Ezért a lengyel író, akitől idézek.
JAN TWARDOWSKI:
Ezt hajtogatjuk: szeress, légy előzékeny, segítőkész, mosolyogj. Simulékony, illedelmes, jól fésült erényt gyártunk a szeretetből.
Mintha a szeretet csak abból állna, hogy megnyílunk a másik ember felé. Mintha csak puszta udvariasság, idill, öröm, boldogság, rögtön viszonzott szeretet volna.
Az igazi szeretet az, amelyik fáj, és amelyik teljesen önzetlen.
A szeretet három fajtájáról beszélhetünk: bűnös, jó és igazi szeretetről.
Bűnös szeretet az, amikor valaki csak a maga számára zsarol szeretetet.
Jó szeretet az, amelyik szeret, de azt kívánja, hogy őt is szeressék. Szeretlek, de mosolyogj rám; szeretlek, de te is szeress.
Az igazi szeretetre maga Jézus tanít bennünket. Az igazi szeretet önzetlen. Kiszolgáltatom magam másoknak, megsemmisítem, halálra adom saját magam, mert szeretek. Szeretet, ami fájdalom.
Ha ilyen szeretetet keresünk — magát Istent keressük.
* * *
Mi a legfontosabb a szeretetben: adni, kapni vagy elfogadni?
Leggyakrabban úgy gondoljuk, hogy szeretni mindenekelőtt azt jelenti: adni.
A szerelmes fél lábon ugrándozva lehajol három szál százszorszépért, hogy szerelmesének adja — boldog, hogy adhat. Az édesanya is mindent megad gyermekének: képes minden nap lecipelni a második emeletről a babakocsit, hogy sétálni menjenek, és hétszer táplálja a kicsit.
Adni azt jelenti, hogy gondoskodunk valakiről, aggódunk, hogy a szeretett személynek nem fáj-e a hasa, vastagon kenjük a vajat a zsömléjére, letakarjuk egy kendővel a lámpát, hogy ne világítson a szemébe, ha beteg, ezer dolgot intézünk el a lehető leggyorsabban, éjszakánként kesztyűt varrunk neki, hogy ne fagyjon le a bal kisujja, mert állítólag folyton fázik.
Egyik idősebb nőismerősöm mondogatta: „Mindent megadok neked, de semmit nem várok tőled”. Megható e készségesség. Csak sajnos, gyakran fenyegetést rejt az igazi szeretetre nézve. Az, aki ad, jobban el lehet ragadtatva magától, önzetlenségétől, mint attól, akit állítólag szeret. Jól adni is tudni kell.
Amikor adunk, ne várjunk hálát, és ne tetszelegjünk abban, milyen nemes lelkűek is vagyunk mi, ne várjuk el, hogy bárki is hálálkodjon nekünk. Az igazi szeretet olyan adást követel, melyben nem gondolunk önmagunkra. A szeretet nem készít számlát.
Szeretni nemcsak azt jelenti: adni, hanem azt is: elfogadni.
Van két hasonló szó: elfogadni és elvenni. Látszólag hasonlóak, mégis különböznek. Az, aki elvesz, azt választja ki, ami tetszik neki, például nem ibolyát kér szerelmesétől, hanem orchideát.
Elvenni ezt jelenti: azt választani, ami tetszik nekünk, akár erővel is. Az, aki válogat, saját szeretetét elégíti ki, azt választja, ami kedvére való, amit elvár. Azt gondolom, hogy az ilyen „elvétel” messze van az igazi szeretettől.
Egyesek számára úgy tűnhet, hogy a szeretet egyenlő az elfogadással: megengedni, hogy szeressenek és megajándékozzanak. Ebben a felfogásban is fenyegetés rejlik: az önszereteté.
De szeretni nemcsak azt jelenti: adni, soha nem válogatni — hanem azt is, hogy tudunk elfogadni.
Úgy tűnhet, hogy elfogadni nagyon könnyű. De elfogadni valójában nagyon nehéz. Elfogadni annyit jelent, hogy beleegyezünk abba, amit kapunk, tekintet nélkül arra, vajon tetszik-e nekünk, vagy sem. Nem magunkra gondolunk, hanem arra, aki ad, nehogy megsértsük, még ha ügyetlen ajándékot ad is.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik ember hibáit, azért, hogy türelmünkkel megváltoztassuk őt. Elfogadjuk az úgynevezett nehéz természetet, betegséget, veszekedést. „Szeretni amit elviselni nem lehet” (a Mindkét oldalon című versből). Csak azt sebezzük meg igazán, akit a legjobban szeretünk. Az idegenekkel szemben illedelmesek, előzékenyek, megértők vagyunk. Miért sebezzük meg egymást? Mert nem tanultunk meg szeretni és nem vizsgáljuk felül magunkat.
Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.
JAN TWARDOWSKI:
Ezt hajtogatjuk: szeress, légy előzékeny, segítőkész, mosolyogj. Simulékony, illedelmes, jól fésült erényt gyártunk a szeretetből.
Mintha a szeretet csak abból állna, hogy megnyílunk a másik ember felé. Mintha csak puszta udvariasság, idill, öröm, boldogság, rögtön viszonzott szeretet volna.
Az igazi szeretet az, amelyik fáj, és amelyik teljesen önzetlen.
A szeretet három fajtájáról beszélhetünk: bűnös, jó és igazi szeretetről.
Bűnös szeretet az, amikor valaki csak a maga számára zsarol szeretetet.
Jó szeretet az, amelyik szeret, de azt kívánja, hogy őt is szeressék. Szeretlek, de mosolyogj rám; szeretlek, de te is szeress.
Az igazi szeretetre maga Jézus tanít bennünket. Az igazi szeretet önzetlen. Kiszolgáltatom magam másoknak, megsemmisítem, halálra adom saját magam, mert szeretek. Szeretet, ami fájdalom.
Ha ilyen szeretetet keresünk — magát Istent keressük.
* * *
Mi a legfontosabb a szeretetben: adni, kapni vagy elfogadni?
Leggyakrabban úgy gondoljuk, hogy szeretni mindenekelőtt azt jelenti: adni.
A szerelmes fél lábon ugrándozva lehajol három szál százszorszépért, hogy szerelmesének adja — boldog, hogy adhat. Az édesanya is mindent megad gyermekének: képes minden nap lecipelni a második emeletről a babakocsit, hogy sétálni menjenek, és hétszer táplálja a kicsit.
Adni azt jelenti, hogy gondoskodunk valakiről, aggódunk, hogy a szeretett személynek nem fáj-e a hasa, vastagon kenjük a vajat a zsömléjére, letakarjuk egy kendővel a lámpát, hogy ne világítson a szemébe, ha beteg, ezer dolgot intézünk el a lehető leggyorsabban, éjszakánként kesztyűt varrunk neki, hogy ne fagyjon le a bal kisujja, mert állítólag folyton fázik.
Egyik idősebb nőismerősöm mondogatta: „Mindent megadok neked, de semmit nem várok tőled”. Megható e készségesség. Csak sajnos, gyakran fenyegetést rejt az igazi szeretetre nézve. Az, aki ad, jobban el lehet ragadtatva magától, önzetlenségétől, mint attól, akit állítólag szeret. Jól adni is tudni kell.
Amikor adunk, ne várjunk hálát, és ne tetszelegjünk abban, milyen nemes lelkűek is vagyunk mi, ne várjuk el, hogy bárki is hálálkodjon nekünk. Az igazi szeretet olyan adást követel, melyben nem gondolunk önmagunkra. A szeretet nem készít számlát.
Szeretni nemcsak azt jelenti: adni, hanem azt is: elfogadni.
Van két hasonló szó: elfogadni és elvenni. Látszólag hasonlóak, mégis különböznek. Az, aki elvesz, azt választja ki, ami tetszik neki, például nem ibolyát kér szerelmesétől, hanem orchideát.
Elvenni ezt jelenti: azt választani, ami tetszik nekünk, akár erővel is. Az, aki válogat, saját szeretetét elégíti ki, azt választja, ami kedvére való, amit elvár. Azt gondolom, hogy az ilyen „elvétel” messze van az igazi szeretettől.
Egyesek számára úgy tűnhet, hogy a szeretet egyenlő az elfogadással: megengedni, hogy szeressenek és megajándékozzanak. Ebben a felfogásban is fenyegetés rejlik: az önszereteté.
De szeretni nemcsak azt jelenti: adni, soha nem válogatni — hanem azt is, hogy tudunk elfogadni.
Úgy tűnhet, hogy elfogadni nagyon könnyű. De elfogadni valójában nagyon nehéz. Elfogadni annyit jelent, hogy beleegyezünk abba, amit kapunk, tekintet nélkül arra, vajon tetszik-e nekünk, vagy sem. Nem magunkra gondolunk, hanem arra, aki ad, nehogy megsértsük, még ha ügyetlen ajándékot ad is.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik ember hibáit, azért, hogy türelmünkkel megváltoztassuk őt. Elfogadjuk az úgynevezett nehéz természetet, betegséget, veszekedést. „Szeretni amit elviselni nem lehet” (a Mindkét oldalon című versből). Csak azt sebezzük meg igazán, akit a legjobban szeretünk. Az idegenekkel szemben illedelmesek, előzékenyek, megértők vagyunk. Miért sebezzük meg egymást? Mert nem tanultunk meg szeretni és nem vizsgáljuk felül magunkat.
Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.
2010. ápr. 11.
Kommunikáljunk
Rövid és lényegretörő kurzus tartalma a nyelv.
És ezek után megkérdem én, hogy miért írok? Hogyan?
Felszólitás volt az a pár óra.
És ezt osztanám meg, tömören valahogy így:
Cél (minőség): világos, célratörő kommunikáció
ennek feltétele: pontos nyelvhasználat
ennek feltétele: tiszta gondolatmenet
ennek feltétele: pontos tárgyismeret.
Tehát írásaim fecsegés, vagy valamilyen céllal információt is ad? A szavak, amelyeket használok közérthető, választékos? Mennyire vagyok igényes, modoros szerkesztésben és a szavak használatában? Nyelvünk szókészlete annyira bőséges, hogy megadatik a választás lehetősége is. Azaz ne resteljük elővenni a szinonima szótárt sem időnként.
És ezek után megkérdem én, hogy miért írok? Hogyan?
Felszólitás volt az a pár óra.
És ezt osztanám meg, tömören valahogy így:
Cél (minőség): világos, célratörő kommunikáció
ennek feltétele: pontos nyelvhasználat
ennek feltétele: tiszta gondolatmenet
ennek feltétele: pontos tárgyismeret.
Tehát írásaim fecsegés, vagy valamilyen céllal információt is ad? A szavak, amelyeket használok közérthető, választékos? Mennyire vagyok igényes, modoros szerkesztésben és a szavak használatában? Nyelvünk szókészlete annyira bőséges, hogy megadatik a választás lehetősége is. Azaz ne resteljük elővenni a szinonima szótárt sem időnként.
Virrasztás a vonatállomáson
Péntek este van, esik az eső. Egy óra várakozás után, indulás előtt 5 percel kiderül, hogyha nem foglaltad le előre a helyet, a kisbusz nem visz el. Igy történt meg, hogy kolozsváron maradtam. Már gyorsvonatok vannak és külföldi járatok, amelyek Kocsárdig vagy Segesvárig vinnének. Már 11 is elmúlt. A telefonomon nincs egység, így még jelezni sem tudok senkinek. De megcsörren, így pillanatnyi aggodalmam is elmúlt és az éjszaka is jól kezdődött. A szagok és illatok keveredésében ülök a váróteremben. Szétnézek, hogy kikkel kell eltöltenem az éjszakát. Nem vonzó a kínálat, dehát ők is emberek. Különbözőek, mások. Mámorosak, álmosak, alkohol hatása alatt, már a sokadik éjszaka után, van aki ázva...és sorolhatnám még. A kiszolgáló hölgy udvariasan áll mindenki rendelkezésére, néha szellösztet. A plazma tv-ben az "acasa" és a "protv" adásai, szappanoperák és filmek. Volt köztük romantikus, véres akció is. A teremben négyen olvasunk. Egy hölgy könyvet, a többiek újságot, én a kurzuson elhangzottakat böngészem, tudatosítom. És már kettő fele jár az óra. De elzsibbadok. Egy rövid idő után én is bámulom a tv-t. Közben egy ittas zaklat, majd egy másik. És virrad, egy újabb nap kezdődött, vagy folytatódott a tegnap?
Végre buszon ülök és máris lecsukodik a szemem.
Tanulság:
Bárhova mész, bármikor legyen nálad telefon, töltő. A telefonodon egység. És a kiszámított pénzegységnél egy kicsivel több. :)
És hogyan is töltöttem el az éjszakát?
Úgy mint utas, mint olvasó, mint megfigyelő, mint egyszerű ember, mint koldus. Kérdéssel, gondolatokkal, magammal és a többiekkel. Nem volt unalmas:)
Végre buszon ülök és máris lecsukodik a szemem.
Tanulság:
Bárhova mész, bármikor legyen nálad telefon, töltő. A telefonodon egység. És a kiszámított pénzegységnél egy kicsivel több. :)
És hogyan is töltöttem el az éjszakát?
Úgy mint utas, mint olvasó, mint megfigyelő, mint egyszerű ember, mint koldus. Kérdéssel, gondolatokkal, magammal és a többiekkel. Nem volt unalmas:)
2010. márc. 15.
..vagyok, aki vagyok..
Az voltam aki voltam és az vagyok aki vagyok, de még nem az aki szeretnék lenni.
Kihívások, kapcsolatok és döntések.
És sokszor mérlegelés, hogy mi lenne a helyes, a jó, a nem sértő, stb.
Néha nehéz megtalálni a leghelyesebb viselkedést, viszonyulást, de ezek által is közelebb kerülök önmagamhoz.
Én magammal kibékülni, kiengesztelődni önmagammal, megismerni magam mások által, megbocsájtani magamnak és ez után az Istennel. És akkor remélek békét.
Ajándékba kaptam egy életet, egy újabb évet, még egy tavaszt, még egy napot...de a visszatekintésre még nincs bátorságom. 24 év telt el az életemből, amit jól-rosszúl, helyesen-helytelen, szeretetben-haragban....töltöttem el.
Hogyan tölteném el életem utolsó napját? Nemtudom. De hála van bennem mindenért amit, ez alatt az évek alatt megéltem, átéltem. És én voltam, egy a sokak közül.
Köszönöm az életet, az életem és minden ajándékot, melyet megadtál, és azt is amit eddig nem, és még nem.
Kihívások, kapcsolatok és döntések.
És sokszor mérlegelés, hogy mi lenne a helyes, a jó, a nem sértő, stb.
Néha nehéz megtalálni a leghelyesebb viselkedést, viszonyulást, de ezek által is közelebb kerülök önmagamhoz.
Én magammal kibékülni, kiengesztelődni önmagammal, megismerni magam mások által, megbocsájtani magamnak és ez után az Istennel. És akkor remélek békét.
Ajándékba kaptam egy életet, egy újabb évet, még egy tavaszt, még egy napot...de a visszatekintésre még nincs bátorságom. 24 év telt el az életemből, amit jól-rosszúl, helyesen-helytelen, szeretetben-haragban....töltöttem el.
Hogyan tölteném el életem utolsó napját? Nemtudom. De hála van bennem mindenért amit, ez alatt az évek alatt megéltem, átéltem. És én voltam, egy a sokak közül.
Köszönöm az életet, az életem és minden ajándékot, melyet megadtál, és azt is amit eddig nem, és még nem.
2010. márc. 7.
Mikor nem várnád...
Mért van ez így
Mondom legyél jó és tudom, hogy rossz vagyok
Mért van ez így
Csak az erősek győznek, sosem az angyalok
Mikor itt vagyok tudom, hogy mennem kell
S ha indulok, valami máris visszahúz
És tudod, hogy fáj, mert megégetett
Mégis mindig, mindig újra a tűzbe nyúlsz
Mért van ez így
Mért az igazi hervad, mért nem a művirág
Mért van ez így
Mért a cukor az édes, és mért nem az orvosság
Mi már annyira tudjuk a válaszokat
Hogy az Édenig ér már a rengeteg okosság
Hol az almából haraptunk jó nagyokat
És egy falat a végén örökre keresztbe állt
Az égig szállhatnánk, ám ők jól vigyáznak ránk
S mikor nem várnád, utolérnek, eléd lépnek
Ők az élet dolgai
Mért van ez így
Mondom, tanulj fiam, csak tudással érsz tovább
Mért van ez így
Hogy oly magasról néz le a bukott, a hülye diák
S ha a szerelmem elmegy valakivel
Csak sovány vigasz, hogy a barátom vitte el
Ahogy múlik az élet s bölcsebb leszel
Úgy fogy az idő, hogy mikor is használd fel
Az égig szállhatnánk, ám ők jól vigyáznak ránk
S mikor nem várnád, utolérnek, eléd lépnek
Ők az élet dolgai
Az égig szállhatnánk, de ők jól vigyáznak ránk
A szívünk átjárják, kicsit fájnak, kicsit szépek
Ők az élet dolgai
Hol?
"Én gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?" (Lk. 13, 7)
Gyümölcsöt teremj, mely megmarad...
Sorakoznak a kérdések: Én milyen termést hoztam e földre? Milyen kincsekkel gazdagítottam környezetem? Mit adtam társaimnak, környezetemnek magamból? Mivel és hogyan gazdálkodtam?
A Jóisten gyülmöcsöt keres a mi fügefánkon.
Mikor hallottam ma az evangéliumot ez megmaradt bennem: Vágd ki, miért foglalja hiába a földet? És akkor felvillant a kérdés is, hogy milyen az én Istenképem. Ki nekem az az Isten, aki megteremtett engem és aki gyümölcsöt keres bennem, aki mindig meglátogat és akit nem mindig engedek be.
És elhangzik az ének is: Hol szeretet és egyetértés ott az Isten!
És ott van, jelen van, valahol bennem és benned. És Őt keresem én, magamban, benned.
Gyümölcsöt teremj, mely megmarad...
Sorakoznak a kérdések: Én milyen termést hoztam e földre? Milyen kincsekkel gazdagítottam környezetem? Mit adtam társaimnak, környezetemnek magamból? Mivel és hogyan gazdálkodtam?
A Jóisten gyülmöcsöt keres a mi fügefánkon.
Mikor hallottam ma az evangéliumot ez megmaradt bennem: Vágd ki, miért foglalja hiába a földet? És akkor felvillant a kérdés is, hogy milyen az én Istenképem. Ki nekem az az Isten, aki megteremtett engem és aki gyümölcsöt keres bennem, aki mindig meglátogat és akit nem mindig engedek be.
És elhangzik az ének is: Hol szeretet és egyetértés ott az Isten!
És ott van, jelen van, valahol bennem és benned. És Őt keresem én, magamban, benned.
2010. márc. 3.
Hallani és érezni
Hallani szeretném, hogy mit üzen a szív!
Szeretném érezni lüktetését, dobbanását!
És szeretném megosztani, adni, tovább adni, feladni, megadni, kiadni, ....(folytasd a felsorolást az "ad" igével)
Mikor bennem feltelik, már szeretném tovább adni vagy letenni, helyet készíteni valami másnak, ami szabadon közeledne, de telítve vagyok, így nincs hely.
Ez lehet a jó és lehet a rossz.
Mindkettőt megtapasztaltam és furcsamód, mikor kisebb mennyiséget is sikerült mindkettöből továbbadni, akkor ugymond sikerült fellélegezni, dalt dúdolni és az Ég fele tekinteni.
Szép az élet, ha annak akarjuk látni, néha csak "szemüveget" kell cserélni.
Szeretném érezni lüktetését, dobbanását!
És szeretném megosztani, adni, tovább adni, feladni, megadni, kiadni, ....(folytasd a felsorolást az "ad" igével)
Mikor bennem feltelik, már szeretném tovább adni vagy letenni, helyet készíteni valami másnak, ami szabadon közeledne, de telítve vagyok, így nincs hely.
Ez lehet a jó és lehet a rossz.
Mindkettőt megtapasztaltam és furcsamód, mikor kisebb mennyiséget is sikerült mindkettöből továbbadni, akkor ugymond sikerült fellélegezni, dalt dúdolni és az Ég fele tekinteni.
Szép az élet, ha annak akarjuk látni, néha csak "szemüveget" kell cserélni.
2010. febr. 28.
Fellegajtót nyitogató
Hirtelen zürzavar támadt, mozgás, tele vidámsággal. Majd elment, kötelességből megjelent. Ott ült a padban és csak ő hozzá fohászkodott. Hálával és kéréssel fordult feléje. Majd hírtelen elszorult benne valami és kiment könnyes szemmel.
És nem érti az érzést, nem tudja miért nem tudott ott maradni... Az a fura érzés él benne, és találkozáskor újra előjön. A kérdés marad: miért? Talán a csendben meghallja a választ. Ezért a csend mellett döntött!
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtót nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget.
Ifiúságom telik el,
Azért a szívem hasad el.
(Az anyád ragyogós csillaga.)
Ifiúság gyöngykoszorú,
Ki elveszti de szomorú
De bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék
Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok
És nem érti az érzést, nem tudja miért nem tudott ott maradni... Az a fura érzés él benne, és találkozáskor újra előjön. A kérdés marad: miért? Talán a csendben meghallja a választ. Ezért a csend mellett döntött!
Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtót nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget.
Ifiúságom telik el,
Azért a szívem hasad el.
(Az anyád ragyogós csillaga.)
Ifiúság gyöngykoszorú,
Ki elveszti de szomorú
De bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék
Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok
2010. febr. 22.
Amit ez a nap hozhat
Minden lehetséges, csak engedni kell hadd jöjjön közelebb, néha pedig éppen kizárni a pillanatból, meggátolni azt a bizonyos valamit. Valamit, amit nemtudnék most körbeírni, talán egy érzés, hangulat, valami rezgés, valami hatás, valami ami bennem van, már bennem megszületett, létező.
Csak azt eldönteni, meghatározni, hogy melyik pillanatnak melyik másodpercében engedjem kibontakozni, vagy gátoljam kitörni olyan nehéz néha. Mert nincs gyakorlatom, mert eddig nem találkoztam vele, vagy csak hasonlót tapasztaltam, de túl ritkán ahoz, hogy önként és szabadon engedjem élni.
És akkor is de cselekszem valahogy, teszek és mondok valamit ami közli ami bennem van, és nem hamis dolgot. Mert bármennyire is szeretném letagadni, nem megy.
És ehez nem is kell több magyarázat.
Csak egyszerűen a szabadság érzése, a döntések helye és idelye, ami kissé megneheziti a hétköznapok rendjét. És ez az amit a mai nap hozhat: káoszt a rendben, egy részt az egészbe, egy új gondolatot, érzést.
2010. febr. 17.
Jó volna ma jónak lenni
Jó volna ma kedvesnek lenni!
Egy fél órát Vele együtt eltölteni, Rá gondolni!
Csak ma bizakodónak lenni és minden pillanatban az életet választani!
Boldog vagyok, hogy élvezni tudom a szépet, hogy szeretek!
Egy fél órát Vele együtt eltölteni, Rá gondolni!
Csak ma bizakodónak lenni és minden pillanatban az életet választani!
Boldog vagyok, hogy élvezni tudom a szépet, hogy szeretek!
Ady Endre:
Jóság síró vágya
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohasem lohadni
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldani tudni.
Meleg karokban melegedni
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni
Jóság síró vágya
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohasem lohadni
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldani tudni.
Meleg karokban melegedni
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)