2009. jún. 14.

Látó és látott lét

Játszótér a szinpadon?! Hétköznapi szerepek és játékok?! Az élet drámái?!
Ha találkozom valakivel, akit lehet ismerek, tudok róla valamit, a találkozás révén megtudhatom talán azt is, hogy mit szeretne tenni. Hétköznapi drámák, drámai szerkezetek sorozata, amikor törekszünk valamire. Várakozás, feszültség, öröm és további cselekvések.
Jelen vagyok a feszült állapotomban is, a várakozásomban és ehhez hasonló cselekedeteimben. Megtervezem ezen cselekvéseimet? Nem hinném. Csupán jelen vagyok, jelenné válok és olvashatóvá. A külsők számára, környezetemnek megmutatom jelenlétem.
Látó és látott lét. Én figyelem a világot. A szemem által gyűjtöm a legtöbb információt. És én a világ számára látványként vagyok jelen cselekedeteim révén.
Sartre a tekintetről írt esszéjében nagyon szépen kifejti a tér használatát, a felmért távolságokat és a "másik" jelenlétét a térben. Amikor megjelenik a "másik" meg kell osztanom a teret. "Ő számomra egy lyuk, ahova befolynak a dolgok, eltűnnek körülöttem."
Látvánnyá váltam a másik számára. Én maradtam a szándékaimmal, a félelmeimmel, feszültségemmel és tárggyá váltam, nem tudok változtatni helyzetemen. Irányultság? Kapcsolat? Igen, kapcsolatot teremtek a "másikkal", közösséget alkotok vele és oldódni kezd a feszültség.

2009. jún. 13.

Játszótér a szinpadon

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Játszótér című táncszínházi vendégelőadását tekinthettem meg itt Marosvásárhelyen. Bozsik Yvette magyarországi koreográfus rendezésében egy különleges előadást láthattam a modern és avantgárd kis ötvözése révén.

Alaptörténete nincs, de mélyebb üzenetet közvetített játékaival. Azt mondhatom, hogy én feszülten jöttem ki a teremből és nem kívántam megosztani senkivel, hogy hogyan hatott rám.
A színen játszó gyerekek átváltoznak egy elmegyógyintézet betegeivé. Két ápoló igazgatja őket, de a játékot ők is játsszák. Mindenki mást, máshogyan. Sérült személyiségek mutatkoznak meg a játékban.
Erőszak, zaklatottság, kisebbrendűség, értéktelenség, megalázás, találkozás és elválás, ragaszkodás, rohanás és figyelmetlenség, sikertelenség, kár öröm, sértés, keresés, elveszítés, civakodás, verseny......rohanás a kifulladásig.
Szorongások és félelmek. Majd keresés,...hol ? ki ? kik ? valaki!
Érzetek kis kockái mutatkoztak meg a mozgásokban, a játékban.

Amit szavak nélkül is megérthetünk, amit az érzések, a belső lelkiállapot testünk által megmutat. És néztem, hallgattam és éreztem ezeket. Néha nevettem, máskor megfutamodtam volna, vagy éppen a sírás környékezett. Mondhatni felzaklatott. Akinek szeme volt meglátta és megértette.
Nem szórakoztató, de elgondolkodtató. És most valakit idézek: "az a jó, ha nyugtalan a szíved, mert a lélek jelen van, működik."

2009. jún. 2.

Gyöngy az üvegek közt!

Én még kicsi vagyok, egy apró kis porszem, aki a sivatag fölött száll és lenéz. De megriadok néha, nem akarok leszállni a tömegbe. Mégis valamikor, valahogyan olyan helyre fúj a szél, hogy ott kell lennem, azokkal a porszemekkel és éppen abban a kupacba. Majd tovább, máshol, másokkal.....
Itt másképp zajlik, itt másképpen élem meg, itt valahol mélyen mozgat bennem valamit.

Egy kisgyerekre vigyázom alkalmanként. Játszom vele és felügyelek rá. De akaratom ellenére tanul tőlem szavakat, viselkedést...a játszó társa vagyok. Néha viszont nagyon meglep viselkedésével, olykor mosolygok rajta, nevetek egyet, máskor pedig megdöbbenek és elgondolkodom, hogy ezt miért tette? Egy gyerek, akiben néha a felnőttet látom. Olyan furcsa játszó társból baráttá válni, de most mintha ilyen lenne a mi kapcsolatunk. Két és fél éves...és mondhatom, hogy a tiszta őszinte kisember, aki az érzéseit nyíltan meri kimutatni. És elgondolkodom néha a tettein, mert mintha megérezném, hogy mi van benne. Ebben a változásban, most kissé megoszlik az anya szeretete és figyelme, és ezt érzi ő. Néha van amikor magamat látom benne, olyan furcsa érzés. Adok-kapok játék, ahol nem csak a kisautó vagy az építő kocka a játék tárgya.

Ma megtapasztaltam valaki közelségét. Akitől kértem a hitet, bizalmat, erőt és bocsánatot. Akit néha vádoltam, haragudtam rá és akit gyakran kértem és kérek.
Esős nap szak végén még kisütött a nap a felhő mögül. Szürkés árnyalatú sűrű felhők közül kibújt és melegsége, fénye felragyogott bennem is. Valami felolvadt ott bent, mert könnycseppeket érzékeltem arcomon. Egy rövid pillanat volt, boldog voltam. Ez a gyönyör? Mi ez, ami bennem van most? És nem válaszoltam, csak hagytam hasson rám. Hagytam, hogy eltöltsön. Éreztem valamit, ami hasonlított ahhoz, mint amikor a szeretett személyt a karjaidban tartod, mint amikor örülsz valakinek, és van benned egy belső öröm.

Jelenlét, Valaki jelenléte, akit rég vártam, akire vágytam...
Érzés, ami eddig idegen volt tőlem. Érzés, ami furcsa, de jó. Érzés...

Hálát érzek mindezért! Köszönöm!