Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2011. ápr. 28.

?!

Álmodtam egy világot, ahol mindig tavasz volt és mindig sütött a Nap. Egyszer beborult az ég, és elmosta a utca porát, majd újra felszárította a járt utat. Ezt újabb eső és párás levegő követte, megismétlődve jó pár napig.
A felhők nem akartak elvonulni és én már nagyon vágytam a nap sugarára és melegére.
Egy reggel a nap sugara ébresztett fel, de valahol mégis borús felhő vonult el, érezni lehetett az illatát.
Illat...eső...nap...illat...eső...nap................
Lemondtam az álomról, lemondtam a napsugárról, de az illatról nem...azt még most is érzem.

2011. ápr. 18.

Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.
A ködlő múltat akarom feledd
S állj meg hajnalló mélyeid felett.
És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.
És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.
...............................................................

Sík Sándor

........

A tavasz illata és színei felpörgették a napokat. Lendület és élet született, mozgásban van a mozdulatlan.
És megvillantja fényét a bizonytalanság, megérint és hozzám simul, finoman, olykor dörzsöl.
Nyugtalanná tesz és ettől elfáradok, kimerít.
Miért nem tud pihenni a test? Mert nyugtalan a belső. Vagy bizonytalan? Keres?
A csendre volna szükség, a belső csendre.