Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. jún. 23.

Tószunnyadó békességgel

Tapasztalat és élmény

Az elmúlt hétvégén Csíkszeredában voltam. Segíteni egy családnak az esküvő előkészületeiben, gyerekekre felvigyázni, altatni, etetni és játszani.
Már az odautazás szép volt. Elhagyva Vásárhelyt a frissen hulló eső után a fenyves erdő, a zöld dombok már már tápláltak. Az autóban zenét hallgattunk, közismert női hang és zene. Egy adott pillanatban arra döbbentem rá, és eláradt bennem ez a gondolat, hogy a zene, az énekhang az maga a szabadság. Ahogyan énekelt és ami áradt felém az ének és a zene által az szabad volt, könnyed, belülről jövő szabad energia áradata. És ezt én most tapasztaltam meg...szép volt így egy pillanatra felfedezni és örülni ennek.
Érkezésem a városba könnyen megtörtént és az ismerkedés a család többi tagjaival is.
Amit ott a pár nap alatt tapasztaltam azt úgy mondhatnám, hogy kirándulás, barangolás a szeretet, a türelem, az odafigyelés és a nyugodság határai közt.
Egyik kedves élményem, amikor a 7 hónapos kis Ádámot elringattam és karomban elaludt, amikor egy nyugtalan éjszakán visszaaltattam, amikor nevetett rám, megcibálta a hajam és belemarkolt az arcomba... Erre mondják, hogy elő jött belőlem az anyaság.
Vagy, amikor a 4 éves Kristóf megölelt, puszit adott és azt monta szeretlek.
Családtagnak tekintettek. Különös, furcsa, de egyben szép és kellemes, egyszerűen jó.
De ellentétben a pozitív élményekkel a héten a 3 éves kis Tamás, akit már két éve vigyázok, tanitgatom forma, szomorúan közölte velem, hogy nem szeret velem játszani. Próbáltam kifaggatni a miértre a választ: "mert mindig megbüntetsz".
Érdekes párbeszédet folytattunk, majd hazafele kicsitt elgondolkodtam a dolgon.
Miért nem akar, miért vádol, mit tettem, vagy hogyan tettem? Mert nem szeretnék így elvállni tőle, ha erre kerülne a sor.
A válaszok változóak, az indokok is: más család, más környezet, más figyelem, ...
De nem is szükséges a válasz, hiszen egy dadus csak egy emlék marad, ha marad és ideiglenes. És kötődni a családhoz kell.
Megbüntetni vagy fegyelmezni az más. A büntetés rossz tettért jár, hogy esetlegesen többszőr ne forduljon elő. Jó és rossz? Én büntetem azért, ami nekem rossz. Ami nekem rossz tett, az lehet neki csintalanság? Mindenkinek mást jelent a rossz és a jó cselekedet.
Gyerekek, de őszinték.

Tapasztalat és élmény...van ami lendít, van ami megállít.