2018. márc. 31.

MOST.MAGAMÉRT.

Volt néhány nap, amely kissé összezavart, eltorlaszolta mindazt ami bennem van.
Felmerültek kérdések, hogy hogyan is vagyok jelen? Hogyan is élem meg a mindennapjaimat? Milyen érzések vannak bennem? Mert minden napnak van egy érzése, van egy hangulata. És én érző ember vagyok, néha tulságosan is ragaszkodom az érzésvilágomhoz, és néha igen is szükségem van rá, hogy érezzek, továbbítsam, kapjak.
Nem mindig jó ez.... ilyenkor jön egy reális szó valaki mástól, amely úgy felráz.
Ilyen szavak, mint "megfolyt, teher, sok, túl sok, kell, jó, elviselhető, örülök, nem jó ez így,..."
Tudod, minden évben van egy nap, amikor sok kérdés felmerül benned, mert elértél egy határhoz, megértél egy újabb évet, amelyre visszatekintesz, és megkérded magadtól: "éltél?" Mit éltél meg? Hogyan?
Majd döntesz, és lépni akarsz, tenni, de nincs hozzá bátorságod, majd újra erőt veszel, tükörbe nézel és azt mondod MOST. MAGAMÉRT.
:)
Tükörbe nézek és azt mondom: MOST. MAGAMÉRT.

2018. márc. 11.

Ébredés

Már megtelt a puttonyom az igéretekből, abból a reményből, amely nem vált valóra, abból a hitből, hogy lesz jobb, lesz változás, működhet másképp, kellek máshogyan, szükség van rám nem csak a testemre, arra amit teszek... Megmondhatom azt, hogy nem, azt hogy igen, de ne kisérletezz rajtam, ne használj eszközként, mert több vagyok. Igen több vagyok. És ha nem érzem, hogy értékelsz, nem érzem, hogy akarsz, akkor nem kell, hogy rombold az önértékelésem, sem a reményeimet.

Ma arra ébredtem, hogy a nap rámsüt az ablakon és az az előtt lecsüngő sőtétítőn keresztűl, amely narancssárgában világította be a szobát. Mosolyogva ébredtem, és azzal a hála érzettel, hogy milyen jó, hogy vagyok és ezt megcsodálhatom. Hálát érezve azért, hogy van egy lakrész, amelyet magam izlése és illata szerint belakhatok, ahol jól érzem magam, ahol otthon érzem magam.

Nincs más vágyam , csak így ébredni fel minden reggel, örömmel, hálával valamiért, amit megtapasztalhatok, ami életet ad, ami örömet okoz. 

2018. márc. 4.

Pillanatnyi gondolatok

A korod, a nemed, a műveltséged, az ismerőseid, a barátaid, a környezeted, az ismereted, ...... minden ami vagy, ami formál téged meghatároz és kiemel. Igen, különlegessé tesz.

Harmincon túl, egyedülállóként sokszor sok új kérdéssel találkozom, amit néha idegentől, néha ismerőstől és elég gyakran tekintetből kapok.

Ez döntés vagy lehetőség nekem?

Nagy küzdelem van ebben, minden szerepvállalásban. És abban is, amit nem te határozol meg, nem tőled függ.

Már minden kérdés folytogat, minden jelenlét szereplés, minden pillanat művi, és minden hamis.....dühöt érzek.
Csakis  TE, ÉN tudom, hogy hogyan tehetem jóbbá azt a jelen pillanatot, amiben vagyok. 

És akkor kell egy kis változás...új nézőpont...ÉS ez már nem menekülés :) 



2016. dec. 23.

Visszatekintés-Hálaadás-Köszönet

Ez az év nehezebb volt és gyorsabban elrohant velem.
Sok megválaszolatlan kérdés és ugyanakkor kihívás volt jelen.
Viszont mikor megállok egy pillanatra és végigpörgetem ez évem filmjét akkor elmondhatom, hogy sok örömben is volt részem. A filmkockáim azt mutatják be és elevenítik meg, amiért hálás tudok lenni. És ezt viszem tovább  a következő évbe. A tanulságok és következtetések, leckék az élettől, a hétköznapoktól, emberektől azok mind mind részei voltak annak, ahogyan most vagyok és aki vagyok.
De tudod, a legfontosabb számomra még is az marad, hogy jól legyek önmagammal, mert akkor másokkal is az tudok lenni, hogy szeressem magam, mert akkor másokat is jobban tudok szeretni, hogy béke legyen bennem, mert akkor türelmesebb tudok lenni, hogy meghallgassak és ne csak hallgassak.
Szeretném, hogy mindaz, amit álmodok magamról, mindaz amit szeretnék azért erővel küzdeni tudjak és ne adjam fel, hanem megvalósítsam. És ehez elsősorban hinnem kell önmagamban.
Én ennyit kérek most az ünnepekre, szeretném ha ez újra megszületne bennem.
Karácsony, megszületés, újászületés, remény......


2016. dec. 18.

ÉN megtapasztalás

Az utóbbi napok és hetek sűrüségében egyszerűen megbomlott minden. A feszültségek és a stressz olykor nehéz pillanatokat okoznak és ezekben az élethelyzetekben olyan képet kapunk magunkról, amely sokszor lesokkol és megdöbbent. Én úgy éltem meg ezeket a helyzeteket, hogy minden nap azzal zárult: lehettem volna kedvesebb, mosolyoghattam volna többet, nem így kellett volna reagálnom...stb. Egyszerűen összegezve, nem szerettem magam. Sem az állapotot, sem a napot, és senkit a környezetemben. Pedig tudjátok, minden belűlről indul el. A másik személy csak kiváltja.
Viszont pozitív dolgok is születtek. Ennyivel is többet tudok magamról :)
Hogy ez a munkámra hogyan hatott? Menekülni ebből a helyzetből. El innen. - ez volt a vágyam.
De tudjátok van másik oldala is az éremnek. És másik énje is a személyemnek, aki szeretet ad és vágyik rá. Aki ajándékozni vágyik.
Megtettem és sikerült. Olyat adni, aki vagyok, magamból adni azt ami bennem van, a hangom, az ötletem, a megélt érzelmi állapotot kimondva. És mit kaptam cserébe? Őszinte tekinteteket, ölelést, könnyeket, elismerést, elfogadást. És ez az amit tovább viszek magamból. Mert ez éltet :)

2016. nov. 30.

Folyt.köv.

Öt év távlatából most következett el annak az ideje, hogy folytassam megkezdett blogbejegyzéseimet. Miért? Önterápia? Megosztás? Véleményformálás?
Döntsd el, ha akarod. Számomra csak annyi a válasz, hogy kedvem van rá, kreativvá tesz, emlékeztet és segít a választékos szavak használatában, és sorolhatnám előnyeit még.
"Néha és máskor mindig csak egyszerűen vagyok. Ami történik, van és megérint, amit gondolok, tapasztalok, másként, máshogyan azt leírom" - ennél jobban ma sem tudnám megfogalmazni a célját blogom inditásának. 


2011. okt. 9.

Őszintén, szabadon...

Vannak álmaim és vágyaim, ahogyan neked is. És nem szívesen beszélek ezekről, mert az enyém.
Eltűnt a bizalom? Miért nem osztom meg? Mert nincs akivel...Ő tudja, Ő érzi...és csak Ő van számomra.
Lemondani az álmokról nem szabad.
De mindig közbejön egy kis fordulat, lehet az életed változik meg, lehet hibáztál egy nagyot, és életed végéig örökké magadban hordod, újraértékeled.
Átértékelsz mindent.
Emberek, kapcsolatok, érzések, érzelmeid....nincs még ott az idő, túl korán érkezett, túl korán megy el.
Egy kis idő a lelkeddel, önmagaddal...Te vagy...a Te életed.

2011. szept. 17.

Amire nem gondoltam

Hogy a kis állat bennem is lakozik, és az árnyoldalam sokszor megmutatkozik.
Ennek az állapotnak a leírása nem is tudom hogyan kezdődhetne.
Egy külföldi utazás, új környezet, új helyzetek,....új feladat, új elvárás és új megfelelés....
Néha kezelhetetlen frusztrált és agresszív állapot, ami váltakozó. A nyugalmi állapot megőrzése nem mindig sikeres, ...ilyenkor a bennem felgyülemlett feszültség kihat a környezetre....és minden változó...soha nem stabil. Labilis, döntés képtelen és felelösség kerülés.....ezt mondhatnám el, de nem szeretném, mégis bennem van. Amit nem tudok kezelni, hangulat ember lévén sajnos mindig más az ami befolyásolja a napi döntésemet.
Ezzel terhelve mást, megbántva másokat a környezetemben....
Nem tudok alkalmazkodni másokhoz?
Nem tudom.
De labilis vagyok azt érzem, egyszer így gondolom, máskor úgy...ez nem rám vall.
Nem vagyok rugalmas, a stabil dolgokat kedvelem és helyezem előtérbe, még mindig.

Valami elromlott, valami felborult....


2011. júl. 28.

...

Az elmúlt időszak helyet és időt teremtett arra, hogy olvasással töltsem az időt. A hétköznapokban történt egy két dolog és esemény, és volt ami megérintett volt ami hideggé változtatta érző szívemet és volt ami könnyeket idézett elő.
Müller Pétert olvastam az Isten bohócai című könyvét. És nagyon sok gondolat megfogott és elgondolkodtatott. Mint egy tanítás, melyet vagy megélsz vagy nem. Akár a szentírás, ahány olvasat annyi értelme a szavaknak és a tanításoknak.
Igyekszem kiválogatni a számomra értékes magvakat. És azokat élni meg.
" Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el az életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető."

2011. júl. 14.

" Az emberek a saját sorsuk mesterei. Mindig el tudják követni ugyanazokat a hibákat. Mindig megtudnak futamodni az elől, amit kívánnak, amit az élet olyan nagylelkűen eléjük tesz. Vagy pedig átadják magukat az Isteni Gondviselésnek, megfogják Isten Kezét, és harcolnak az álmaikért, elfogadván azt, hogy mindig a megfelelő időben jönnek."
Paulo Cielho: Brida

Szeretnék a magam mestere lenni, az életem mestere, kovácsolója. Szeretném meglátni és észrevenni, amit amit ajándékba kapok az élettől.
Szeretném megfogni Isten kezét és megálmodni az életem, miután megálmodtam vele együtt küzdeni érte, elfogadva minden akadályt és erővel megharcolni a magam harcát.

2011. jún. 26.

Partot mos...

Volt egy hét, volt egy hónap és volt több hónap, amit évek követtek. Az életemből egy rész, egy rövid fejezet, ami mégis elég hosszú és tartalmas ahhoz, hogy rövid egy mondatba össze lehessen foglalni. Sokat gondolkodtam és szerettem volna kifejezni valamivel azt a pár évet, szerettem volna egy mondatban, egy kifejezésben megtalálni és összesűríteni. Nem tudom....
Mégis az van bennem, hogy szeretném kimondani, szeretném valahogy kifejezni,...szeretném megköszönni...és szeretném megélni.
Van pár új hónap mögöttem, egy kicsit másabb, kicsit újabb...egy kicsit félelmetesebb.
Sokszor tükörbe nézek, sokszor tükröt tartanak nekem...és nehéz meglátni, nehéz elfogadni és felismerni, hogy abban a tükörben magamat látom, én vagyok.
Hét közben vagy hét végén...egyedül vagy velük...de én vagyok...lassan magamra lelek, de néha fájdalmas ez a felismerés.
Bátorság, kitartás és türelem-biztatom magam. Várni nagyon nehéz, de kitartok, mert szeretném magamat meglátni és megismerni...és ehez nem kell más mint az én életem és hogy éljem.
"Éreznem kell, hogy élem az életem.
Éreznem kell azt, hogy élek és jó volt minden tettem. "


2011. jún. 21.

Hullámvasút és a körhinta

"Ma elmentem a vidámpark előtt. Mivel nem költekezhetek feleslegesen, gondoltam, legalább nézem az embereket. Sokáig álltam a hullámvasút előtt, és észrevettem, hogy az emberek többsége izgatott várakozással száll fel rá, de amikor elindul, majd' meghalnak félelmükben, és kiabálnak, hogy állítsák le a gépet.
Akkor most mit akarnak? Ők választották az izgalmat! Hát nem elég elszántak, hogy végigcsinálják? Talán azt gondolják, hogy e helyett az esztelen száguldozás helyett jobban tették volna, ha fölülnek egy körhintára, és egy helyben forognak?
Jelenleg túlságosan magányos vagyok ahhoz, hogy a szerelemre gondoljak, de győzködöm magam, hogy ez elmúlik, és igenis szerzek egy állást, és azért vagyok itt, mert ide akartam jönni. Én választottam ezt a sorsot. A hullámvasút az én életem, az élet kemény és szédítő játék, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül. Nem könnyű így, távol a családomtól, távol a hazámtól, ahol olyan nyelven beszélhetek, amin ki tudom fejezni minden érzelmemet. De mától fogva, ha rám tör a rosszkedv, mindig a vidám parkra fogok gondolni. Ha egyszer arra ébrednék, hogy a hullámvasúton ülök, vajon mit éreznék?
Hát igen, az első gondolatom bíztos az volna, hogy fogságba estem, és halálra rémülnék minden kanyartól, hányingerem lenne, és ki akarnék szállni. De ha bízom abban, hogy minden kanyar a sorsom része, hogy Isten irányítja a gépezetet, akkor a rémálomból kaland lesz. Pontosan az lesz belőle, ami kezdettől fogva volt: hullámvasút, bitonságos játék, egy utazás, amely véget ér egyszer, de amíg tart, addig arra késztet, hogy gyönyörködjek a tájban, és sikoltozzak örömömben. "
Paulo Coelho-Tizenegy perc

2011. máj. 12.

Ugye ott leszel?

Ugye adsz majd, mikor kérni kell?
Ugye kérsz majd mikor neked kell?
Ugye vállalod, ha varázsolni kell aztán elhúzol majd macska léptekkel.
Ugye fogsz majd mikor esni kell?

Presser G. dalából idézetem és magamnak is felteszem ezeket a kérdéseket.
Olyan üressé vállt minden hirtelen.
Mikor...mikor... benned szorul valami, érzed és nem tudod megfogalmazni.
Mikor tudom azt mondani, hogy odaadom mindenemet, hogy legyen meg a te akaratod?
Mikor érhető el a szabadság?

Mikor leszel és mikor leszek?