Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2016. dec. 23.

Visszatekintés-Hálaadás-Köszönet

Ez az év nehezebb volt és gyorsabban elrohant velem.
Sok megválaszolatlan kérdés és ugyanakkor kihívás volt jelen.
Viszont mikor megállok egy pillanatra és végigpörgetem ez évem filmjét akkor elmondhatom, hogy sok örömben is volt részem. A filmkockáim azt mutatják be és elevenítik meg, amiért hálás tudok lenni. És ezt viszem tovább  a következő évbe. A tanulságok és következtetések, leckék az élettől, a hétköznapoktól, emberektől azok mind mind részei voltak annak, ahogyan most vagyok és aki vagyok.
De tudod, a legfontosabb számomra még is az marad, hogy jól legyek önmagammal, mert akkor másokkal is az tudok lenni, hogy szeressem magam, mert akkor másokat is jobban tudok szeretni, hogy béke legyen bennem, mert akkor türelmesebb tudok lenni, hogy meghallgassak és ne csak hallgassak.
Szeretném, hogy mindaz, amit álmodok magamról, mindaz amit szeretnék azért erővel küzdeni tudjak és ne adjam fel, hanem megvalósítsam. És ehez elsősorban hinnem kell önmagamban.
Én ennyit kérek most az ünnepekre, szeretném ha ez újra megszületne bennem.
Karácsony, megszületés, újászületés, remény......


2016. dec. 18.

ÉN megtapasztalás

Az utóbbi napok és hetek sűrüségében egyszerűen megbomlott minden. A feszültségek és a stressz olykor nehéz pillanatokat okoznak és ezekben az élethelyzetekben olyan képet kapunk magunkról, amely sokszor lesokkol és megdöbbent. Én úgy éltem meg ezeket a helyzeteket, hogy minden nap azzal zárult: lehettem volna kedvesebb, mosolyoghattam volna többet, nem így kellett volna reagálnom...stb. Egyszerűen összegezve, nem szerettem magam. Sem az állapotot, sem a napot, és senkit a környezetemben. Pedig tudjátok, minden belűlről indul el. A másik személy csak kiváltja.
Viszont pozitív dolgok is születtek. Ennyivel is többet tudok magamról :)
Hogy ez a munkámra hogyan hatott? Menekülni ebből a helyzetből. El innen. - ez volt a vágyam.
De tudjátok van másik oldala is az éremnek. És másik énje is a személyemnek, aki szeretet ad és vágyik rá. Aki ajándékozni vágyik.
Megtettem és sikerült. Olyat adni, aki vagyok, magamból adni azt ami bennem van, a hangom, az ötletem, a megélt érzelmi állapotot kimondva. És mit kaptam cserébe? Őszinte tekinteteket, ölelést, könnyeket, elismerést, elfogadást. És ez az amit tovább viszek magamból. Mert ez éltet :)

2016. nov. 30.

Folyt.köv.

Öt év távlatából most következett el annak az ideje, hogy folytassam megkezdett blogbejegyzéseimet. Miért? Önterápia? Megosztás? Véleményformálás?
Döntsd el, ha akarod. Számomra csak annyi a válasz, hogy kedvem van rá, kreativvá tesz, emlékeztet és segít a választékos szavak használatában, és sorolhatnám előnyeit még.
"Néha és máskor mindig csak egyszerűen vagyok. Ami történik, van és megérint, amit gondolok, tapasztalok, másként, máshogyan azt leírom" - ennél jobban ma sem tudnám megfogalmazni a célját blogom inditásának. 


2011. okt. 9.

Őszintén, szabadon...

Vannak álmaim és vágyaim, ahogyan neked is. És nem szívesen beszélek ezekről, mert az enyém.
Eltűnt a bizalom? Miért nem osztom meg? Mert nincs akivel...Ő tudja, Ő érzi...és csak Ő van számomra.
Lemondani az álmokról nem szabad.
De mindig közbejön egy kis fordulat, lehet az életed változik meg, lehet hibáztál egy nagyot, és életed végéig örökké magadban hordod, újraértékeled.
Átértékelsz mindent.
Emberek, kapcsolatok, érzések, érzelmeid....nincs még ott az idő, túl korán érkezett, túl korán megy el.
Egy kis idő a lelkeddel, önmagaddal...Te vagy...a Te életed.

2011. szept. 17.

Amire nem gondoltam

Hogy a kis állat bennem is lakozik, és az árnyoldalam sokszor megmutatkozik.
Ennek az állapotnak a leírása nem is tudom hogyan kezdődhetne.
Egy külföldi utazás, új környezet, új helyzetek,....új feladat, új elvárás és új megfelelés....
Néha kezelhetetlen frusztrált és agresszív állapot, ami váltakozó. A nyugalmi állapot megőrzése nem mindig sikeres, ...ilyenkor a bennem felgyülemlett feszültség kihat a környezetre....és minden változó...soha nem stabil. Labilis, döntés képtelen és felelösség kerülés.....ezt mondhatnám el, de nem szeretném, mégis bennem van. Amit nem tudok kezelni, hangulat ember lévén sajnos mindig más az ami befolyásolja a napi döntésemet.
Ezzel terhelve mást, megbántva másokat a környezetemben....
Nem tudok alkalmazkodni másokhoz?
Nem tudom.
De labilis vagyok azt érzem, egyszer így gondolom, máskor úgy...ez nem rám vall.
Nem vagyok rugalmas, a stabil dolgokat kedvelem és helyezem előtérbe, még mindig.

Valami elromlott, valami felborult....


2011. júl. 28.

...

Az elmúlt időszak helyet és időt teremtett arra, hogy olvasással töltsem az időt. A hétköznapokban történt egy két dolog és esemény, és volt ami megérintett volt ami hideggé változtatta érző szívemet és volt ami könnyeket idézett elő.
Müller Pétert olvastam az Isten bohócai című könyvét. És nagyon sok gondolat megfogott és elgondolkodtatott. Mint egy tanítás, melyet vagy megélsz vagy nem. Akár a szentírás, ahány olvasat annyi értelme a szavaknak és a tanításoknak.
Igyekszem kiválogatni a számomra értékes magvakat. És azokat élni meg.
" Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el az életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető."

2011. júl. 14.

" Az emberek a saját sorsuk mesterei. Mindig el tudják követni ugyanazokat a hibákat. Mindig megtudnak futamodni az elől, amit kívánnak, amit az élet olyan nagylelkűen eléjük tesz. Vagy pedig átadják magukat az Isteni Gondviselésnek, megfogják Isten Kezét, és harcolnak az álmaikért, elfogadván azt, hogy mindig a megfelelő időben jönnek."
Paulo Cielho: Brida

Szeretnék a magam mestere lenni, az életem mestere, kovácsolója. Szeretném meglátni és észrevenni, amit amit ajándékba kapok az élettől.
Szeretném megfogni Isten kezét és megálmodni az életem, miután megálmodtam vele együtt küzdeni érte, elfogadva minden akadályt és erővel megharcolni a magam harcát.