Elkezdődött egy újabb fejezet ebbe az élettörténetbe.
Sikeres söförvizsga - több éves álmom és vágyam volt, de úgy tűnik most értem meg rá, most kellett ezt megkapnom. Megdobta az önbizalmam, a hangulatom,... a mélység után egy siker, megsegiti a gyógyulást. Ennek most kellett megtörténnie.
Szabadságot ad, élvezem, nagyon szeretem és büszke vagyok magamra :)
Ebben az időszakban pár levezetett kilóméter után ellopták a biciklimet. Azt a társamat, ami 9 éven volt hű hozzám, társ kalandban, útban, esőben, szélben, gyógyír volt lelkemnek, testemnek. Alig hogy a felépülést követően bringára ülhettem, nem tudtam sokáig örülni és élvezni, mert újra elvették tőlem.
Nagyon hiányzik, a mozgás, a biciklivel tett szabad körök, a teljesítmény öröme, a kihívások, .... és most? Ennek pont most kellett tőrténnie?
Na lássunk csak egy kis "könyvelést" év elejétől:
- el/kivettek belőlelem valamit, ami rossz volt
- elhagyott, aki nem volt az enyém
- elvették, ami a szabadságom adta
- kaptam erőt
- kaptam bátorságot
- kaptam engedélyt
- találtam egy másodállást
- az érzelmi hegyek és völgyek váltakozásában mindig is egyensúlyra hangolódva, teljesen megélve a menny és pokol tartalmát!
Kérdem én: kell ennél több? - mindent kaptam, amitől és ami által fejlődhetek, emberibb lehetek, és amik által magamhoz közelebb kerülhettem!
Kiváltság és ajándék! Mert rá kell nézni e gyöngyszemekre, és elfogadni ajándékként, ami a javamat szolgálja - ekkor, akkor és most van, amit még nem tudok elfogadni, de tudom, hogy nincs minden Miért kérdésre válasz, és nem minden MOST lesz megválaszolva. :)
Türelem Bea,
eljön az idő!
Ahogy Pató PÁL úr mondaná: Ej, rá érünk arra még!
:)
