Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. febr. 28.

Fellegajtót nyitogató

Hirtelen zürzavar támadt, mozgás, tele vidámsággal. Majd elment, kötelességből megjelent. Ott ült a padban és csak ő hozzá fohászkodott. Hálával és kéréssel fordult feléje. Majd hírtelen elszorult benne valami és kiment könnyes szemmel.
És nem érti az érzést, nem tudja miért nem tudott ott maradni... Az a fura érzés él benne, és találkozáskor újra előjön. A kérdés marad: miért? Talán a csendben meghallja a választ. Ezért a csend mellett döntött!



Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtót nyitogató.

Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget.

Ifiúságom telik el,
Azért a szívem hasad el.
(Az anyád ragyogós csillaga.)

Ifiúság gyöngykoszorú,
Ki elveszti de szomorú

De bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék

Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok

2010. febr. 22.

Amit ez a nap hozhat

Minden lehetséges, csak engedni kell hadd jöjjön közelebb, néha pedig éppen kizárni a pillanatból, meggátolni azt a bizonyos valamit. Valamit, amit nemtudnék most körbeírni, talán egy érzés, hangulat, valami rezgés, valami hatás, valami ami bennem van, már bennem megszületett, létező.

Csak azt eldönteni, meghatározni, hogy melyik pillanatnak melyik másodpercében engedjem kibontakozni, vagy gátoljam kitörni olyan nehéz néha. Mert nincs gyakorlatom, mert eddig nem találkoztam vele, vagy csak hasonlót tapasztaltam, de túl ritkán ahoz, hogy önként és szabadon engedjem élni.

És akkor is de cselekszem valahogy, teszek és mondok valamit ami közli ami bennem van, és nem hamis dolgot. Mert bármennyire is szeretném letagadni, nem megy.

És ehez nem is kell több magyarázat.

Csak egyszerűen a szabadság érzése, a döntések helye és idelye, ami kissé megneheziti a hétköznapok rendjét. És ez az amit a mai nap hozhat: káoszt a rendben, egy részt az egészbe, egy új gondolatot, érzést.

2010. febr. 17.

Jó volna ma jónak lenni

Jó volna ma kedvesnek lenni!
Egy fél órát Vele együtt eltölteni, Rá gondolni!
Csak ma bizakodónak lenni és minden pillanatban az életet választani!

Boldog vagyok, hogy élvezni tudom a szépet, hogy szeretek!


Ady Endre:
Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohasem lohadni
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldani tudni.

Meleg karokban melegedni
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni