Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. máj. 31.

Szabadság és a béke?

"Te magad és egyedül csak te korlátozod mások bűnrészességével szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni , önmagad ellen kell küzdened, ki kell harcolnod szabadságodat.
Ahányszór lemondasz a bűnről , ahányszor elszakítod kötelékeidet ..mindannyiszor az igazi szabadságot szerzed meg magadnak.
"(Michel Quoist: Így élni jó)

Mi az amit mondhatnék erről többet? Talán nem, inkább a csend és a kérdések? Meddig? Mikor lesz válasz?
Dönteni? Nekem is kellene, de úgy gondolom nem most, mert korlátozva vagyok. És amúgy is, hagyni kell, élni kell vele együtt. De ezzel a gondolattal és kérdéssel, hogy miért?
Addig fog kötni, mig nem döntök, vagy nem döntenek helyettem. Én még várnék, de nem lehet, nincs mire.
Önmagad ellen harcolni és kiharcolni a szabadságot? Önmaga ellen csak az tud harcolni, aki tudja ki ö, mi az ami ellen harcolni kell? És mi a fegyver, a harci eszköz?
Béke? Nyugalom és tiszta lelkiismeret?

2010. máj. 1.

A Hold, a csillagok es a csend!

Ez az, amit szeretnék látni. A szabadban lenni, szabadon lenni, velük lenni és magammal. Mert a csend a szónál néha több, mert a zene, a hang olykór sokkal több, mint a szó, de...nem több, mint...