Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. márc. 7.

Mikor nem várnád...



Mért van ez így
Mondom legyél jó és tudom, hogy rossz vagyok
Mért van ez így
Csak az erősek győznek, sosem az angyalok
Mikor itt vagyok tudom, hogy mennem kell
S ha indulok, valami máris visszahúz
És tudod, hogy fáj, mert megégetett
Mégis mindig, mindig újra a tűzbe nyúlsz


Mért van ez így
Mért az igazi hervad, mért nem a művirág
Mért van ez így
Mért a cukor az édes, és mért nem az orvosság

Mi már annyira tudjuk a válaszokat
Hogy az Édenig ér már a rengeteg okosság
Hol az almából haraptunk jó nagyokat
És egy falat a végén örökre keresztbe állt

Az égig szállhatnánk, ám ők jól vigyáznak ránk
S mikor nem várnád, utolérnek, eléd lépnek
Ők az élet dolgai

Mért van ez így
Mondom, tanulj fiam, csak tudással érsz tovább
Mért van ez így
Hogy oly magasról néz le a bukott, a hülye diák

S ha a szerelmem elmegy valakivel
Csak sovány vigasz, hogy a barátom vitte el
Ahogy múlik az élet s bölcsebb leszel
Úgy fogy az idő, hogy mikor is használd fel

Az égig szállhatnánk, ám ők jól vigyáznak ránk
S mikor nem várnád, utolérnek, eléd lépnek
Ők az élet dolgai

Az égig szállhatnánk, de ők jól vigyáznak ránk
A szívünk átjárják, kicsit fájnak, kicsit szépek
Ők az élet dolgai

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése