Paprika magot ültettem el, kisérleti alapon, hogy feltehetően, talán lesz kis ehető növényzet ez északi fekvésü balkoni panorámába. Az első levél nagyon gyanús, formailag is nem csak az illata.
DE kitartóan gondozom, öntözgetem, nem remélve termést tőle. Sok napfény nem éri (csak napkeltétől 2 órát), inkább huzat, szmog, zaj, de oly erősnek tűnik és friss zöld a növény.. "jól mutat :) és zöldebb tőle a -terasz- "
A reménytelen gondozás egyszer csak meglep és termést ad. Megszületett egy paradicsom!
Oriási öröm, tapsol a fülem is :) - gyermeki örömmel rajongom körbe, simítom meg, hogy lett valami, zöld és megfogható, túlélte!!!
Lehet neked hétkönapi-átlagos, észre sem veszed. Nekem viszont ajándék!
Nem szeretném hasonlítani a bennünk levő álmokkal, és tervekkel,.. de valahogy még is az álmaim jutnak eszembe. Megálmodtam, kis lépéseket tettem érte, nagyon nem reméltem már, hogy teljesűl a kudarcok/visszautasítások/akadályok után. És végűl valami más született meg, alakult ki, formálódott át. Valami, ami jó, ott van. ÉS képes vagyok hálát adni érte?
