Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. ápr. 28.

Néha úgy érzem magam mint, aki állandóan rohan, siet, tervez. És ez új, tőlem kissé idegen. Egyik napot követi a másik. És nincs megállás, hogy egy kicsit is magamra figyelnék. Mintha hiányozna minden napból valami. Egy rövidke kis idő, amikor bámulhatom az eget, a holdat, a csillagokat, a virágzó almafát. És ezt nevezném a béke és a szeretet idelyének.
Valami elmúlik és születik helyébe valami más.
Megdöbbentem mikor szembesültem azzal, hogy nem tudok szembenézni a halállal, hogy nem tudom elfogadni, kezelni az elmúlást, a búcsúzást. Ez számomra egy kihivás több más mellett is.
És elrepül az idő. Mikor már elmúlt, akkor kérdem meg, hová lett, mit csináltam vele, és kész vagyok-e azt mondani, hogy ma készen vagyok?

Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.-Szent Ágoston

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése