Minden nap ad új felismerést: MAGAMRÓL, MÁSOKRÓL
De az érzéseim nem okoznak csalódást, talán az egyetlen amiben és akiben bizhatok az ÉN, SAJÁT MAGAM vagyok.
Kell tudni felismerni, hogy mikor kell félre állj, mikor kell a saját életedet irányítsd, tereld az álmaid felé, és nem másnak az álmát élni meg.
Hittem és biztam, hogy tud lenni közös terv, közös álom, hittem benne, hogy tudok várni (de hiszen eddig is ezt tettem- csak várni, de nem mindegy hogyan?).
Kételyek, félelmek, magány és egyedüllét, céltalanság vesz uralma alá időnként, és ilyenkor nincs más .. meg kell élni, ki kell dühöngeni, és fel kell ismerni VÁDAK nélkül (önvádak nélkül).
Azt hittem vagyok elég erős, de igen is néha fölöttem is eluralkodnak az árnyaim - és nem kergethetem el, mert itt vannak velem, az enyémek, csak el kell fogadjam. Nem előre vetítem, de félek az újabb kudarctól. Mi van, ha újra csak eszköz voltam, újra csak egy "híd", egy átmeneti időben???
Neked is vannak bizonyos személyek, akiket csak időre, egy időszakra kaptál ajándékba. Ugyan így vagy te is csak időszakos ajándék.
Ebben a labilis lét állapotban nincs bölcs döntés, nincs elég bölcs válasz arra, hogy mit kellene tenni.
Csak türelmesen várni .... úgy, hogy közben éled a saját életed az eddig járt úton.
Egy bizonyos kor után, már nem tud csivitelő harsogásban lángolni az akarat, nem tud válasz és ok nélkül tovább lépni az Én, de viszont tud dönteni arról, hogy ha A- nem akkor B- a terv a továbbiakban, és nincs több esély másnak, mert a B az saját magam vagyok.
