Adott egy kép, adott egy név, és volt pár mondat csere, egy kis párbeszéd e két virtuális kép között. A nőnek tetszik a stílus, a szavak összetétele. Még három nap mondatváltás és találkoznak. A randira igyekszik a nő, és valahol mögötte szaporán szedi a lábát a férfi, szintén igyekezve a megbeszélt helyszínre. Első találkozás, a kapott fotografikus és előnyös kép nem adja a valóságot. Valami hasonlóság talán felismerhető. Néhány mozdulat, lágy kézfogás és séta a járdán.A beszélgetés témája a helyszín körül felfedezett változások és kritikák. Majd rövidesen néhány szó a munkákról, ki miben hol és hogyan végzi a feladatát.
Ezt hamar kiaknázva, jön a kérdés: miért az interneten? Mióta keresel?
Kiderül, hogy a férfi másnap visszamegy külföldre dolgozni, ott él, ott dolgozik, csak látogatóba jött haza, és nem kell más, csak egy kellemes estét töltene el egy csinos hölgy társaságában.
A nő rámosolyog és csak annyit mondd: nekem egy kalandhoz több kell mint a test, nekem kell a vonzalom, kell valami, hogy megfogjon belőled. Sajnálom, de nem vonzódom hozzád, nekem így nem megy.
A férfiban erős feszültség és frusztráció van. Lábait szaporán szedi, gyorsít. Mindjárt megfutamodik. Majd annyit szól: ne húzzuk
egymás idejét, akkor köszönjünk el egymástól. Minden jót! – és ezzel megfordul és más irányba indul el.
Másnap újabb találkozás egy új férfi társaságában. Ő is az interneten partner kereső személy.
A nyitott beszélgetés témája, hogy a családos, párban élő férfiaknak miért kell egy másik nő társasága? Ez a férfi sármos, kommunikatív és két gyerek édesapja. A nő ezt most tudta meg a találkozáskor. Nem tudja miként reagáljon a hírre, az okot próbálja meghallgatni és megérteni. Visszakérdez: Mondd csak, ti nem beszélgettek egymással? Ezt nem mondtad meg a párodnak?
Nem mondta meg, nem tudja közölni, egy idegen nőnek elmondja, de a társának nincs bátorsága megmondani. A nő részéről a válasz: Ne haragudj, de ez nem fér bele nekem. Próbálj meg őszinte lenni magadhoz és ha van válaszod, ne engem keress. Elköszönnek egymástól, a férfi tisztességesen bocsánatot kér.
Hétvége van, péntek délután. A harmadik esély is kiaknázva egy újabb személlyel.
A férfi elvált, egyedül él és partner keres. Az interneten hosszú beszélgetések voltak közte és a nő között. Találkozásuk spontán és előkészületek nélkül munka után az utcán. Néhány mondat után a férfi meghívja magához a nőt. A nő visszautasítja, annak ellenére, hogy tudja ennek a férfinak nincs kapcsolata, már elvált. Mégis szkeptikusan és gyanúsan szemléli a hangzatos szép szavakat, amelyek bókként hangzanak el irányába.
“Mi ez? Mit akar?”
A férfinak csak test kell, kielégülni vágyik és nem kell semmi más. Majd a beszélgetés a volt kapcsolata és házassága köré fonódik. Tapasztalatok, élmények, okok és indokok.
A nő fejében egy szó forog: bakker! - ő sincs készen.
A nő hazamegy, letörli profilját az összes társkereső oldalról. Lecsukja a laptopot és kinyitja az “Isten bohócai” című könyvet. Olvasta már, de kell a “más” szavak társasága.
A hűtőben lehűlve a fehér félszáraz bor. Kinyitja és egy pohárba kicsordul a gyümölcs izű bor. Hideg, kellemes és a nő, lábait az ágyra kinyújtva mélyet kortyol belőle. Ez után újra kinyitja a könyvet és éjfélig be sem csukja.
Mosolyogva kapcsolja le a lámpát és bebújik a paplan alá: jól éreztem magam, ez egy kellemes este volt!
Öt nap. Öt perc. Három ember. … és még sokan.
Van, amikor ezek az online társkereső csevegésekben, ismerkedésben a nő különböző szerepeket ölt magára. Van amikor csendes meghallgató, szexuális tanácsadó, kommunikációs tréner, időnként szerető, társalkodó vagy barát.
5 perc. 5 nap. – hányszor érezted jól magad e napokban?
