Milyen alapokon állsz? Fog így menni tovább?

Véded magad

Nincs még hideg, mégis magára öltötte az összes szigetelő kabátot. 

Legalább öt darabot az önbizalomhiány mintázatúból, három a nincs kedvem stílusból, egy rakással a kétségekből, egy halom félelemből, és sok más mintázat abból, ami védi és óvja, hogy ne csalódjon újra.
"Véded magad szögesdrótokkal" - Müller Péter
És hányan sétálnak így veled szembe vagy ülnek melletted?
Megpróbálod, aztán újra...és végül hagyod elmenni. Hiszen ez csak egy átmenet.
Lejár ez a lemez és egy új stílus kerül a slágerek közé, pörgős és ritmikus.
Egy más fazonú modellt ölt magára, ebből csak egy darab van: jól vagyok mintázattal, egyedi öltésekkel. És, ha nem? És, ha alatta van a többi kabátrengeteg?

Mégegyszer

Elszántság, szenvedély, akarat, én és a mások....?
Kérdéssel elkezdeni egy bejegyzést? Csupán a szavak játéka, figyelem keltés.
Mennyire él benned, bennem mindez? Mikor és mire vagy elszánt, mennyire akarod, milyen szenvedéllyel?

Bizonyos életszakaszokat úgy élünk meg, hogy ez egy "átmenet", lesz más, lesz jobb, lesz újabb. Amikor újra ismétlődik, akkor újra azt mondjuk "átmenet", lesz más, lesz jobb. De volt valami, amit akkor  - átmenet - végén kimondtál egyszer és megéled újra és kimondod újra.

Több álmom van, és nagyok, én kicsiben nem játszom :)
De szenvedéllyel elindulni azon az úton, teljes elszántsággal, akarattal még nincs kellő bátorságom. Van, hogy felmérem a következményeket, és van, hogy A és B variánsokat kell megtekinteni. Kockáztatni kell.

Le kell ugranom, ejtőernyőzni akarok, és nyakamba venni egy sikamlós sziszegő kigyót, ... megtapasztalni a félelmeim máshogy, szembenézni másképp, és legyőzni.

Nem tudok nem érezni, és nem tudok a falnak menni fejjel, sem szivvel, bár már sokszor sikerült.  Ha így túl sok lennék, ám hagyj, ez az én harcom, nekem kell győznöm, hogy végre elfogadjam, hogy ne csak szemlélője légy, hanem része annak, amit megtapasztalok. 

El kell engedni, megszeretni és elengedni. Ragaszkodtam, akartam, kellett... már nem megy, elfáradtam. De tudod, ez is része, részem. Hogy túl lelkesedek valamiért, aztán nagyon nagyon akarom, és elfáradok, mert nem lesz az enyém. Elengedem, és újat akarok majd, de előbb ezt megszenvedem :) "kis mártir", meddig még?

MOST.MAGAMÉRT.

Volt néhány nap, amely kissé összezavart, eltorlaszolta mindazt ami bennem van.
Felmerültek kérdések, hogy hogyan is vagyok jelen? Hogyan is élem meg a mindennapjaimat? Milyen érzések vannak bennem? Mert minden napnak van egy érzése, van egy hangulata. És én érző ember vagyok, néha tulságosan is ragaszkodom az érzésvilágomhoz, és néha igen is szükségem van rá, hogy érezzek, továbbítsam, kapjak.
Nem mindig jó ez.... ilyenkor jön egy reális szó valaki mástól, amely úgy felráz.
Ilyen szavak, mint "megfolyt, teher, sok, túl sok, kell, jó, elviselhető, örülök, nem jó ez így,..."
Tudod, minden évben van egy nap, amikor sok kérdés felmerül benned, mert elértél egy határhoz, megértél egy újabb évet, amelyre visszatekintesz, és megkérded magadtól: "éltél?" Mit éltél meg? Hogyan?
Majd döntesz, és lépni akarsz, tenni, de nincs hozzá bátorságod, majd újra erőt veszel, tükörbe nézel és azt mondod MOST. MAGAMÉRT.
:)
Tükörbe nézek és azt mondom: MOST. MAGAMÉRT.

Ébredés

Már megtelt a puttonyom az igéretekből, abból a reményből, amely nem vált valóra, abból a hitből, hogy lesz jobb, lesz változás, működhet másképp, kellek máshogyan, szükség van rám nem csak a testemre, arra amit teszek... Megmondhatom azt, hogy nem, azt hogy igen, de ne kisérletezz rajtam, ne használj eszközként, mert több vagyok. Igen több vagyok. És ha nem érzem, hogy értékelsz, nem érzem, hogy akarsz, akkor nem kell, hogy rombold az önértékelésem, sem a reményeimet.

Ma arra ébredtem, hogy a nap rámsüt az ablakon és az az előtt lecsüngő sőtétítőn keresztűl, amely narancssárgában világította be a szobát. Mosolyogva ébredtem, és azzal a hála érzettel, hogy milyen jó, hogy vagyok és ezt megcsodálhatom. Hálát érezve azért, hogy van egy lakrész, amelyet magam izlése és illata szerint belakhatok, ahol jól érzem magam, ahol otthon érzem magam.

Nincs más vágyam , csak így ébredni fel minden reggel, örömmel, hálával valamiért, amit megtapasztalhatok, ami életet ad, ami örömet okoz. 

Pillanatnyi gondolatok

A korod, a nemed, a műveltséged, az ismerőseid, a barátaid, a környezeted, az ismereted, ...... minden ami vagy, ami formál téged meghatároz és kiemel. Igen, különlegessé tesz.

Harmincon túl, egyedülállóként sokszor sok új kérdéssel találkozom, amit néha idegentől, néha ismerőstől és elég gyakran tekintetből kapok.

Ez döntés vagy lehetőség nekem?

Nagy küzdelem van ebben, minden szerepvállalásban. És abban is, amit nem te határozol meg, nem tőled függ.

Már minden kérdés folytogat, minden jelenlét szereplés, minden pillanat művi, és minden hamis.....dühöt érzek.
Csakis  TE, ÉN tudom, hogy hogyan tehetem jóbbá azt a jelen pillanatot, amiben vagyok. 

És akkor kell egy kis változás...új nézőpont...ÉS ez már nem menekülés :) 

Visszatekintés-Hálaadás-Köszönet

Ez az év nehezebb volt és gyorsabban elrohant velem.
Sok megválaszolatlan kérdés és ugyanakkor kihívás volt jelen.
Viszont mikor megállok egy pillanatra és végigpörgetem ez évem filmjét akkor elmondhatom, hogy sok örömben is volt részem. A filmkockáim azt mutatják be és elevenítik meg, amiért hálás tudok lenni. És ezt viszem tovább  a következő évbe. A tanulságok és következtetések, leckék az élettől, a hétköznapoktól, emberektől azok mind mind részei voltak annak, ahogyan most vagyok és aki vagyok.
De tudod, a legfontosabb számomra még is az marad, hogy jól legyek önmagammal, mert akkor másokkal is az tudok lenni, hogy szeressem magam, mert akkor másokat is jobban tudok szeretni, hogy béke legyen bennem, mert akkor türelmesebb tudok lenni, hogy meghallgassak és ne csak hallgassak.
Szeretném, hogy mindaz, amit álmodok magamról, mindaz amit szeretnék azért erővel küzdeni tudjak és ne adjam fel, hanem megvalósítsam. És ehez elsősorban hinnem kell önmagamban.
Én ennyit kérek most az ünnepekre, szeretném ha ez újra megszületne bennem.
Karácsony, megszületés, újászületés, remény......

ÉN megtapasztalás

Az utóbbi napok és hetek sűrüségében egyszerűen megbomlott minden. A feszültségek és a stressz olykor nehéz pillanatokat okoznak és ezekben az élethelyzetekben olyan képet kapunk magunkról, amely sokszor lesokkol és megdöbbent. Én úgy éltem meg ezeket a helyzeteket, hogy minden nap azzal zárult: lehettem volna kedvesebb, mosolyoghattam volna többet, nem így kellett volna reagálnom...stb. Egyszerűen összegezve, nem szerettem magam. Sem az állapotot, sem a napot, és senkit a környezetemben. Pedig tudjátok, minden belűlről indul el. A másik személy csak kiváltja.
Viszont pozitív dolgok is születtek. Ennyivel is többet tudok magamról :)
Hogy ez a munkámra hogyan hatott? Menekülni ebből a helyzetből. El innen. - ez volt a vágyam.
De tudjátok van másik oldala is az éremnek. És másik énje is a személyemnek, aki szeretet ad és vágyik rá. Aki ajándékozni vágyik.
Megtettem és sikerült. Olyat adni, aki vagyok, magamból adni azt ami bennem van, a hangom, az ötletem, a megélt érzelmi állapotot kimondva. És mit kaptam cserébe? Őszinte tekinteteket, ölelést, könnyeket, elismerést, elfogadást. És ez az amit tovább viszek magamból. Mert ez éltet :)

Folyt.köv.

Öt év távlatából most következett el annak az ideje, hogy folytassam megkezdett blogbejegyzéseimet. Miért? Önterápia? Megosztás? Véleményformálás?
Döntsd el, ha akarod. Számomra csak annyi a válasz, hogy kedvem van rá, kreativvá tesz, emlékeztet és segít a választékos szavak használatában, és sorolhatnám előnyeit még.
"Néha és máskor mindig csak egyszerűen vagyok. Ami történik, van és megérint, amit gondolok, tapasztalok, másként, máshogyan azt leírom" - ennél jobban ma sem tudnám megfogalmazni a célját blogom inditásának. 

Őszintén, szabadon...

Vannak álmaim és vágyaim, ahogyan neked is. És nem szívesen beszélek ezekről, mert az enyém.

Eltűnt a bizalom? Miért nem osztom meg? Mert nincs akivel...Ő tudja, Ő érzi...és csak Ő van számomra.

Lemondani az álmokról nem szabad.

De mindig közbejön egy kis fordulat, lehet az életed változik meg, lehet hibáztál egy nagyot, és életed végéig örökké magadban hordod, újraértékeled.

Átértékelsz mindent.

Emberek, kapcsolatok, érzések, érzelmeid....nincs még ott az idő, túl korán érkezett, túl korán megy el.

Egy kis idő a lelkeddel, önmagaddal...Te vagy...a Te életed.

Amire nem gondoltam

Hogy a kis állat bennem is lakozik, és az árnyoldalam sokszor megmutatkozik.

Ennek az állapotnak a leírása nem is tudom hogyan kezdődhetne.

Egy külföldi utazás, új környezet, új helyzetek,....új feladat, új elvárás és új megfelelés....

Néha kezelhetetlen frusztrált és agresszív állapot, ami váltakozó. A nyugalmi állapot megőrzése nem mindig sikeres, ...ilyenkor a bennem felgyülemlett feszültség kihat a környezetre....és minden változó...soha nem stabil. Labilis, döntés képtelen és felelösség kerülés.....ezt mondhatnám el, de nem szeretném, mégis bennem van. Amit nem tudok kezelni, hangulat ember lévén sajnos mindig más az ami befolyásolja a napi döntésemet.

Ezzel terhelve mást, megbántva másokat a környezetemben....

Nem tudok alkalmazkodni másokhoz?

Nem tudom.

De labilis vagyok azt érzem, egyszer így gondolom, máskor úgy...ez nem rám vall.

Nem vagyok rugalmas, a stabil dolgokat kedvelem és helyezem előtérbe, még mindig.

Valami elromlott, valami felborult....

...

Az elmúlt időszak helyet és időt teremtett arra, hogy olvasással töltsem az időt. A hétköznapokban történt egy két dolog és esemény, és volt ami megérintett volt ami hideggé változtatta érző szívemet és volt ami könnyeket idézett elő.

Müller Pétert olvastam az Isten bohócai című könyvét. És nagyon sok gondolat megfogott és elgondolkodtatott. Mint egy tanítás, melyet vagy megélsz vagy nem. Akár a szentírás, ahány olvasat annyi értelme a szavaknak és a tanításoknak.

Igyekszem kiválogatni a számomra értékes magvakat. És azokat élni meg.

" Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el az életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető."

" Az emberek a saját sorsuk mesterei. Mindig el tudják követni ugyanazokat a hibákat. Mindig megtudnak futamodni az elől, amit kívánnak, amit az élet olyan nagylelkűen eléjük tesz. Vagy pedig átadják magukat az Isteni Gondviselésnek, megfogják Isten Kezét, és harcolnak az álmaikért, elfogadván azt, hogy mindig a megfelelő időben jönnek."

Paulo Cielho: Brida

Szeretnék a magam mestere lenni, az életem mestere, kovácsolója. Szeretném meglátni és észrevenni, amit amit ajándékba kapok az élettől.

Szeretném megfogni Isten kezét és megálmodni az életem, miután megálmodtam vele együtt küzdeni érte, elfogadva minden akadályt és erővel megharcolni a magam harcát.