Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2016. dec. 18.

ÉN megtapasztalás

Az utóbbi napok és hetek sűrüségében egyszerűen megbomlott minden. A feszültségek és a stressz olykor nehéz pillanatokat okoznak és ezekben az élethelyzetekben olyan képet kapunk magunkról, amely sokszor lesokkol és megdöbbent. Én úgy éltem meg ezeket a helyzeteket, hogy minden nap azzal zárult: lehettem volna kedvesebb, mosolyoghattam volna többet, nem így kellett volna reagálnom...stb. Egyszerűen összegezve, nem szerettem magam. Sem az állapotot, sem a napot, és senkit a környezetemben. Pedig tudjátok, minden belűlről indul el. A másik személy csak kiváltja.
Viszont pozitív dolgok is születtek. Ennyivel is többet tudok magamról :)
Hogy ez a munkámra hogyan hatott? Menekülni ebből a helyzetből. El innen. - ez volt a vágyam.
De tudjátok van másik oldala is az éremnek. És másik énje is a személyemnek, aki szeretet ad és vágyik rá. Aki ajándékozni vágyik.
Megtettem és sikerült. Olyat adni, aki vagyok, magamból adni azt ami bennem van, a hangom, az ötletem, a megélt érzelmi állapotot kimondva. És mit kaptam cserébe? Őszinte tekinteteket, ölelést, könnyeket, elismerést, elfogadást. És ez az amit tovább viszek magamból. Mert ez éltet :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése