Már megtelt a puttonyom az igéretekből, abból a reményből, amely nem vált valóra, abból a hitből, hogy lesz jobb, lesz változás, működhet másképp, kellek máshogyan, szükség van rám nem csak a testemre, arra amit teszek... Megmondhatom azt, hogy nem, azt hogy igen, de ne kisérletezz rajtam, ne használj eszközként, mert több vagyok. Igen több vagyok. És ha nem érzem, hogy értékelsz, nem érzem, hogy akarsz, akkor nem kell, hogy rombold az önértékelésem, sem a reményeimet.
Ma arra ébredtem, hogy a nap rámsüt az ablakon és az az előtt lecsüngő sőtétítőn keresztűl, amely narancssárgában világította be a szobát. Mosolyogva ébredtem, és azzal a hála érzettel, hogy milyen jó, hogy vagyok és ezt megcsodálhatom. Hálát érezve azért, hogy van egy lakrész, amelyet magam izlése és illata szerint belakhatok, ahol jól érzem magam, ahol otthon érzem magam.
Nincs más vágyam , csak így ébredni fel minden reggel, örömmel, hálával valamiért, amit megtapasztalhatok, ami életet ad, ami örömet okoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése