Átmenet - ŐSZ

Ősz van,  és úgy érzem, mintha időnként fájna ez az átmeneti állapot.
Érzések, kérdések vannak és kétely.
Kétség abban, hogy jó? Jó ez így?
Idönként kemény elhatározás születik, majd ezt követi egy mély gyengeség, bizalmatlanság.
Igen, jól mondod: ez az önbizalom hiánya!
Időben vagy, tudod? Soha nem késő. És főleg, ha felismerted a korlátaidat, a félelmeidet, akkor lépned kel. Ez a tó, békés meder,  szunnyadó áradat, a biztonságban való pancsolás már nem neked való, hiszen nem pancsikolsz. Lebegsz a víz felszínén, mint egy lapos kő, hogy el ne merülj. De vállalni kell a merülést, vállalni kell a víz hullámait, vállalni kell, hogy néha nyelsz a vízből, és vállalni kell, hogy a végtagjaidat elkezded mozgatni és megtanulsz úszni. Úszni abban a jelenlétben, ahol vagy, és vállalni a partot: megérkeztem. Jöhet valami más, jönnie kell valami újnak, amiért újra kilépek a korlátok láncaiból, levetem az félelem ruháit és felöltöm az önbecsülés díszes méltóságát.

Milyen alapokon állsz? Fog így menni tovább?

Véded magad

Nincs még hideg, mégis magára öltötte az összes szigetelő kabátot. 

Legalább öt darabot az önbizalomhiány mintázatúból, három a nincs kedvem stílusból, egy rakással a kétségekből, egy halom félelemből, és sok más mintázat abból, ami védi és óvja, hogy ne csalódjon újra.
"Véded magad szögesdrótokkal" - Müller Péter
És hányan sétálnak így veled szembe vagy ülnek melletted?
Megpróbálod, aztán újra...és végül hagyod elmenni. Hiszen ez csak egy átmenet.
Lejár ez a lemez és egy új stílus kerül a slágerek közé, pörgős és ritmikus.
Egy más fazonú modellt ölt magára, ebből csak egy darab van: jól vagyok mintázattal, egyedi öltésekkel. És, ha nem? És, ha alatta van a többi kabátrengeteg?

Mégegyszer

Elszántság, szenvedély, akarat, én és a mások....?
Kérdéssel elkezdeni egy bejegyzést? Csupán a szavak játéka, figyelem keltés.
Mennyire él benned, bennem mindez? Mikor és mire vagy elszánt, mennyire akarod, milyen szenvedéllyel?

Bizonyos életszakaszokat úgy élünk meg, hogy ez egy "átmenet", lesz más, lesz jobb, lesz újabb. Amikor újra ismétlődik, akkor újra azt mondjuk "átmenet", lesz más, lesz jobb. De volt valami, amit akkor  - átmenet - végén kimondtál egyszer és megéled újra és kimondod újra.

Több álmom van, és nagyok, én kicsiben nem játszom :)
De szenvedéllyel elindulni azon az úton, teljes elszántsággal, akarattal még nincs kellő bátorságom. Van, hogy felmérem a következményeket, és van, hogy A és B variánsokat kell megtekinteni. Kockáztatni kell.

Le kell ugranom, ejtőernyőzni akarok, és nyakamba venni egy sikamlós sziszegő kigyót, ... megtapasztalni a félelmeim máshogy, szembenézni másképp, és legyőzni.

Nem tudok nem érezni, és nem tudok a falnak menni fejjel, sem szivvel, bár már sokszor sikerült.  Ha így túl sok lennék, ám hagyj, ez az én harcom, nekem kell győznöm, hogy végre elfogadjam, hogy ne csak szemlélője légy, hanem része annak, amit megtapasztalok. 

El kell engedni, megszeretni és elengedni. Ragaszkodtam, akartam, kellett... már nem megy, elfáradtam. De tudod, ez is része, részem. Hogy túl lelkesedek valamiért, aztán nagyon nagyon akarom, és elfáradok, mert nem lesz az enyém. Elengedem, és újat akarok majd, de előbb ezt megszenvedem :) "kis mártir", meddig még?

MOST.MAGAMÉRT.

Volt néhány nap, amely kissé összezavart, eltorlaszolta mindazt ami bennem van.
Felmerültek kérdések, hogy hogyan is vagyok jelen? Hogyan is élem meg a mindennapjaimat? Milyen érzések vannak bennem? Mert minden napnak van egy érzése, van egy hangulata. És én érző ember vagyok, néha tulságosan is ragaszkodom az érzésvilágomhoz, és néha igen is szükségem van rá, hogy érezzek, továbbítsam, kapjak.
Nem mindig jó ez.... ilyenkor jön egy reális szó valaki mástól, amely úgy felráz.
Ilyen szavak, mint "megfolyt, teher, sok, túl sok, kell, jó, elviselhető, örülök, nem jó ez így,..."
Tudod, minden évben van egy nap, amikor sok kérdés felmerül benned, mert elértél egy határhoz, megértél egy újabb évet, amelyre visszatekintesz, és megkérded magadtól: "éltél?" Mit éltél meg? Hogyan?
Majd döntesz, és lépni akarsz, tenni, de nincs hozzá bátorságod, majd újra erőt veszel, tükörbe nézel és azt mondod MOST. MAGAMÉRT.
:)
Tükörbe nézek és azt mondom: MOST. MAGAMÉRT.

Ébredés

Már megtelt a puttonyom az igéretekből, abból a reményből, amely nem vált valóra, abból a hitből, hogy lesz jobb, lesz változás, működhet másképp, kellek máshogyan, szükség van rám nem csak a testemre, arra amit teszek... Megmondhatom azt, hogy nem, azt hogy igen, de ne kisérletezz rajtam, ne használj eszközként, mert több vagyok. Igen több vagyok. És ha nem érzem, hogy értékelsz, nem érzem, hogy akarsz, akkor nem kell, hogy rombold az önértékelésem, sem a reményeimet.

Ma arra ébredtem, hogy a nap rámsüt az ablakon és az az előtt lecsüngő sőtétítőn keresztűl, amely narancssárgában világította be a szobát. Mosolyogva ébredtem, és azzal a hála érzettel, hogy milyen jó, hogy vagyok és ezt megcsodálhatom. Hálát érezve azért, hogy van egy lakrész, amelyet magam izlése és illata szerint belakhatok, ahol jól érzem magam, ahol otthon érzem magam.

Nincs más vágyam , csak így ébredni fel minden reggel, örömmel, hálával valamiért, amit megtapasztalhatok, ami életet ad, ami örömet okoz. 

Pillanatnyi gondolatok

A korod, a nemed, a műveltséged, az ismerőseid, a barátaid, a környezeted, az ismereted, ...... minden ami vagy, ami formál téged meghatároz és kiemel. Igen, különlegessé tesz.

Harmincon túl, egyedülállóként sokszor sok új kérdéssel találkozom, amit néha idegentől, néha ismerőstől és elég gyakran tekintetből kapok.

Ez döntés vagy lehetőség nekem?

Nagy küzdelem van ebben, minden szerepvállalásban. És abban is, amit nem te határozol meg, nem tőled függ.

Már minden kérdés folytogat, minden jelenlét szereplés, minden pillanat művi, és minden hamis.....dühöt érzek.
Csakis  TE, ÉN tudom, hogy hogyan tehetem jóbbá azt a jelen pillanatot, amiben vagyok. 

És akkor kell egy kis változás...új nézőpont...ÉS ez már nem menekülés :)