2018. okt. 28.

Átmenet - ŐSZ

Ősz van,  és úgy érzem, mintha időnként fájna ez az átmeneti állapot.
Érzések, kérdések vannak és kétely.
Kétség abban, hogy jó? Jó ez így?
Idönként kemény elhatározás születik, majd ezt követi egy mély gyengeség, bizalmatlanság.
Igen, jól mondod: ez az önbizalom hiánya!
Időben vagy, tudod? Soha nem késő. És főleg, ha felismerted a korlátaidat, a félelmeidet, akkor lépned kel. Ez a tó, békés meder,  szunnyadó áradat, a biztonságban való pancsolás már nem neked való, hiszen nem pancsikolsz. Lebegsz a víz felszínén, mint egy lapos kő, hogy el ne merülj. De vállalni kell a merülést, vállalni kell a víz hullámait, vállalni kell, hogy néha nyelsz a vízből, és vállalni kell, hogy a végtagjaidat elkezded mozgatni és megtanulsz úszni. Úszni abban a jelenlétben, ahol vagy, és vállalni a partot: megérkeztem. Jöhet valami más, jönnie kell valami újnak, amiért újra kilépek a korlátok láncaiból, levetem az félelem ruháit és felöltöm az önbecsülés díszes méltóságát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése