Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2009. jún. 14.

Látó és látott lét

Játszótér a szinpadon?! Hétköznapi szerepek és játékok?! Az élet drámái?!
Ha találkozom valakivel, akit lehet ismerek, tudok róla valamit, a találkozás révén megtudhatom talán azt is, hogy mit szeretne tenni. Hétköznapi drámák, drámai szerkezetek sorozata, amikor törekszünk valamire. Várakozás, feszültség, öröm és további cselekvések.
Jelen vagyok a feszült állapotomban is, a várakozásomban és ehhez hasonló cselekedeteimben. Megtervezem ezen cselekvéseimet? Nem hinném. Csupán jelen vagyok, jelenné válok és olvashatóvá. A külsők számára, környezetemnek megmutatom jelenlétem.
Látó és látott lét. Én figyelem a világot. A szemem által gyűjtöm a legtöbb információt. És én a világ számára látványként vagyok jelen cselekedeteim révén.
Sartre a tekintetről írt esszéjében nagyon szépen kifejti a tér használatát, a felmért távolságokat és a "másik" jelenlétét a térben. Amikor megjelenik a "másik" meg kell osztanom a teret. "Ő számomra egy lyuk, ahova befolynak a dolgok, eltűnnek körülöttem."
Látvánnyá váltam a másik számára. Én maradtam a szándékaimmal, a félelmeimmel, feszültségemmel és tárggyá váltam, nem tudok változtatni helyzetemen. Irányultság? Kapcsolat? Igen, kapcsolatot teremtek a "másikkal", közösséget alkotok vele és oldódni kezd a feszültség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése