Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2009. márc. 25.

Üveg,

ami színtelen, áttetsző és homályos. Ha átnézel egy üvegen másként látod a világot, valahogy a formák megváltoznak, más színt kapnak és más kerül előtérbe. Például a napszemüveg. Szívesen hordok napszemüveget. Az erős napfény zavar és ez a szemüveg kis védelmet nyújt nekem. Üveg, amelyen keresztül szemlélem a világot. Mikor felteszem más lesz a tartásom, más lesz a hangulatom, más a mosolyom. Mert ez a szemüveg olyan nekem, mint egy védő maszk. Nem látják tekintetem, nem látnak belém. És én ezen a védő üvegen keresztül szemlélek, homályosan, nem a valóságot látva. Hiszen torzít ez az üveg, a színek nem azok, a formák nem azok, és a lényeg sem az.....elmarad.
Látni és átlátni, üvegen keresztül nézni és csak nézni. Amikor meglátok valamit úgy vélem igaz, hiszen én magam láttam, ott voltam. De mégis kimagyarázza, félre akar vezetni, hárít, majd eltereli a figyelmet a tárgyról, a jelenségről, és az én látásom lesz a probléma, az ok, ami kiváltotta a feszültséget. De nem, ehhez a kampányhoz ember kell, cél közönség és látás, nem nézés.
Üvegen keresztül szemlélek? Igen most ez az üveg kissé megrepedt. A repedések pedig egy újabb képet alkotnak. Valami mást, ami torzítva mutatja a való világot, a jelent.
Nem többet, nem kevesebbet csak mást, valódit és az igazat szeretném látni. És ha néha ezt üvegen keresztül nézem, akkor is belül látom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése