"..ha az ember kész, éljen ahogy akar, ahogy tud.."

Hamvas Béla írásaira bukkantam egy böngészés során. Vizuális anyagokat is találtam az oldalon. Eddig nem olvastam, nem hallgattam írásait, csak a neve hangzott ismerősen, talán mert sokan idézték már.

Olbrin Joachim csodálatos utazása: "Napokra lenne szükség elbeszélni, hogy Olbrin Joachim hogyan akart elhelyezkedést találni. Nagy kötetekre lenne szükség elbeszélni, hogy temérdek vállalkozását miképpen kísérte minden esetben keserves kudarc. Egyszer kell rá időt szakítani... Amibe belefogott, abba is kellett hagynia... Szíve nem volt sötétebb...
Elhatározta, hogy elmegy a világ fő kormányzójához, hogy elpanaszolja baját... Három nap és három éjszaka ment felfelé, mindig csak felfelé...
Titkár: Hát mi bajod is van tulajdonképpen?
Olbrin Joachim: Az én bajom, hogy nem találom a helyemet a Földön."
Erről a keresésről szól a történet. Érdemesnek tartom meghallgatni vagy elolvasni. Érdekes, különleges. Én kisebb mosollyal hallgattam, mint egy esti mesét. De nem csak hallottam a történetet, hanem meghallgattam.

O. Joachim nem találta helyét a Földön, ő egy volt azok közül, akit nem a kormányzó gyártott, akinek köldökében nem volt sorszám, aki nem volt olyan mint a többi megszámozott, hanem a mester által készíttetett, aki a gyártás során saját véréből is csöpögtetett alkotásába.
És én? Mi van bennem? Mi vagy Ki ad erőt? Mitől vagy Kitől gyengülök? Én kitől kérdezzem meg, hol a helyem? Hány hegyet kell megmásznom? Hány éjszakát kell átutaznom? Hány tavat kell áteveznem? És a kérdésekre senki nem válaszol. Mert nincs rá válasz. Csupán feltevődik ez a kérdés sorozat, és elgondolkoztat. Bármennyire türelmes vagyok, most nem kapok választ. Nem tudok várni, nem ülhetek veszteg, bizseregnek végtagjaim, és indulnék...