Várakozás, türelmetlenség, az idő...Vártam a tavaszt, vártam az idő múlását, türelmetlenül várok valakit. Várakozás után, izgalommal tele és kíváncsian indultam a hívás után. Rövid utazás és ott voltunk. Fák között, egy tisztáson. A sárban még el-el csúszott cipőm talpa. A nap sütött, a szellő kellemesen fújdogált. És ott voltam a csendben. Hátam mögött a fák sűrűje, előttem a kéklő ég, és a színes domb. Előttem a szél hárfán játssza a dalt, mögöttem a madarak kórusa énekel, lábamnál a hangyák fúvós hangszert utánoznak, teljes az összhang és a harmónia. Hazatérve kissé fáradtan és telítettség érzésével mégis valami szomorúság van bennem, tombol egy kis feszültség és félelem. Vége, ennyi volt, lejárt, a mának vége. Hallani szeretném azt az éneket énbennem, szeretném játszani azt a dalt, és újra várok, várok valamit, várok valakit. A zongorán egy dallam játszódik, a hegedű szólót zeng és felcseng a dal. Csak egy könnycsepp gördül le arcomon, csak egy belső érzés tombol bennem, csak azt érzem velem van. Ez a dal a hála dala szívemben. Köszönöm.
Én is...
VálaszTörlés