Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2009. márc. 16.

Cérna szálon

Egy bábú, egy baba. Kiszabták, megvarrták, megalkották. Keze és lába cérnához biztosítva. Most adás szünet, nincs szereplés, nincs műsor.
Az óra ütött, próba van. Zene indul, a cérna szál megfeszül és elindul, mozog, beszél, táncol, ...és amit csak akartok. Négy cérna szálhoz rögzítve éli az életét. Műsorokban szerepel, néha kinevetik, máskor sajnálják, majd megtapsolják.
De megakar szabadulni a cérna szálaktól... Hozzájuk rögzítették, az emberekhez, az ő kezükhöz, kedvükhöz, hangulatukhoz, és azt játszva, amit ők éppen akarnak. És amikor gyengül a cérna szál, amikor már fesleni kezd, éppen az a vékony szál tartja a bábut...
Mi lesz ha előadás közben elszakad? Mi történik, ha cérna szál nélkül kell eljátszani a szerepet? És mi van, ha ...?
Nincs mert és nincs ha. Azokat a szálakat kicserélik, és mindig gondosan figyelnek rájuk.
Nem lógni és nem feszülni egy cérna szálon, nem általuk élni, nem nekik játszani, milyen lehet?-gondolkodott a bábú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése