Érdekes vagy talán jellembeli létezése az érzékenységnek.
Mindig olyankor, amikor a legkevésbé számítasz rá. Talán szeretnél tenni ellene, de nem tudsz...
Felismerés, és ettől a felismeréstől félelem fog el, de ott van a fájdalom érzése...küzdenél, de hagyod, engeded fájni, majd elfojtod, mert nem megy, nem tudod letenni,benned van, él benned, és kötöd... Valami hozzád láncolja ezt az érzést, és mintha szeretnél szenvedni...
Honnan ez a hang...? Kitől jön?
Talán a lélek?
Te, aki megszolasz, érzésekben, hangulatban...ne szoríts, ne engedj...de légy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése