Néha úgy érzem magam mint, aki állandóan rohan, siet, tervez. És ez új, tőlem kissé idegen. Egyik napot követi a másik. És nincs megállás, hogy egy kicsit is magamra figyelnék. Mintha hiányozna minden napból valami. Egy rövidke kis idő, amikor bámulhatom az eget, a holdat, a csillagokat, a virágzó almafát. És ezt nevezném a béke és a szeretet idelyének.
Valami elmúlik és születik helyébe valami más.
Megdöbbentem mikor szembesültem azzal, hogy nem tudok szembenézni a halállal, hogy nem tudom elfogadni, kezelni az elmúlást, a búcsúzást. Ez számomra egy kihivás több más mellett is.
És elrepül az idő. Mikor már elmúlt, akkor kérdem meg, hová lett, mit csináltam vele, és kész vagyok-e azt mondani, hogy ma készen vagyok?

Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.-Szent Ágoston

Szeretni

Lengyelországba vágyom vissza. Ezért a lengyel író, akitől idézek.

JAN TWARDOWSKI:

Ezt hajtogatjuk: szeress, légy előzékeny, segítőkész, mosolyogj. Simulékony, illedelmes, jól fésült erényt gyártunk a szeretetből.

Mintha a szeretet csak abból állna, hogy megnyílunk a másik ember felé. Mintha csak puszta udvariasság, idill, öröm, boldogság, rögtön viszonzott szeretet volna.

Az igazi szeretet az, amelyik fáj, és amelyik teljesen önzetlen.

A szeretet három fajtájáról beszélhetünk: bűnös, jó és igazi szeretetről.

Bűnös szeretet az, amikor valaki csak a maga számára zsarol szeretetet.

Jó szeretet az, amelyik szeret, de azt kívánja, hogy őt is szeressék. Szeretlek, de mosolyogj rám; szeretlek, de te is szeress.

Az igazi szeretetre maga Jézus tanít bennünket. Az igazi szeretet önzetlen. Kiszolgáltatom magam másoknak, megsemmisítem, halálra adom saját magam, mert szeretek. Szeretet, ami fájdalom.

Ha ilyen szeretetet keresünk — magát Istent keressük.

* * *

Mi a legfontosabb a szeretetben: adni, kapni vagy elfogadni?

Leggyakrabban úgy gondoljuk, hogy szeretni mindenekelőtt azt jelenti: adni.

A szerelmes fél lábon ugrándozva lehajol három szál százszorszépért, hogy szerelmesének adja — boldog, hogy adhat. Az édesanya is mindent megad gyermekének: képes minden nap lecipelni a második emeletről a babakocsit, hogy sétálni menjenek, és hétszer táplálja a kicsit.

Adni azt jelenti, hogy gondoskodunk valakiről, aggódunk, hogy a szeretett személynek nem fáj-e a hasa, vastagon kenjük a vajat a zsömléjére, letakarjuk egy kendővel a lámpát, hogy ne világítson a szemébe, ha beteg, ezer dolgot intézünk el a lehető leggyorsabban, éjszakánként kesztyűt varrunk neki, hogy ne fagyjon le a bal kisujja, mert állítólag folyton fázik.

Egyik idősebb nőismerősöm mondogatta: „Mindent megadok neked, de semmit nem várok tőled”. Megható e készségesség. Csak sajnos, gyakran fenyegetést rejt az igazi szeretetre nézve. Az, aki ad, jobban el lehet ragadtatva magától, önzetlenségétől, mint attól, akit állítólag szeret. Jól adni is tudni kell.

Amikor adunk, ne várjunk hálát, és ne tetszelegjünk abban, milyen nemes lelkűek is vagyunk mi, ne várjuk el, hogy bárki is hálálkodjon nekünk. Az igazi szeretet olyan adást követel, melyben nem gondolunk önmagunkra. A szeretet nem készít számlát.

Szeretni nemcsak azt jelenti: adni, hanem azt is: elfogadni.

Van két hasonló szó: elfogadni és elvenni. Látszólag hasonlóak, mégis különböznek. Az, aki elvesz, azt választja ki, ami tetszik neki, például nem ibolyát kér szerelmesétől, hanem orchideát.

Elvenni ezt jelenti: azt választani, ami tetszik nekünk, akár erővel is. Az, aki válogat, saját szeretetét elégíti ki, azt választja, ami kedvére való, amit elvár. Azt gondolom, hogy az ilyen „elvétel” messze van az igazi szeretettől.

Egyesek számára úgy tűnhet, hogy a szeretet egyenlő az elfogadással: megengedni, hogy szeressenek és megajándékozzanak. Ebben a felfogásban is fenyegetés rejlik: az önszereteté.

De szeretni nemcsak azt jelenti: adni, soha nem válogatni — hanem azt is, hogy tudunk elfogadni.

Úgy tűnhet, hogy elfogadni nagyon könnyű. De elfogadni valójában nagyon nehéz. Elfogadni annyit jelent, hogy beleegyezünk abba, amit kapunk, tekintet nélkül arra, vajon tetszik-e nekünk, vagy sem. Nem magunkra gondolunk, hanem arra, aki ad, nehogy megsértsük, még ha ügyetlen ajándékot ad is.

Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik ember hibáit, azért, hogy türelmünkkel megváltoztassuk őt. Elfogadjuk az úgynevezett nehéz természetet, betegséget, veszekedést. „Szeretni amit elviselni nem lehet” (a Mindkét oldalon című versből). Csak azt sebezzük meg igazán, akit a legjobban szeretünk. Az idegenekkel szemben illedelmesek, előzékenyek, megértők vagyunk. Miért sebezzük meg egymást? Mert nem tanultunk meg szeretni és nem vizsgáljuk felül magunkat.

Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.

Kommunikáljunk

Rövid és lényegretörő kurzus tartalma a nyelv.
És ezek után megkérdem én, hogy miért írok? Hogyan?
Felszólitás volt az a pár óra.
És ezt osztanám meg, tömören valahogy így:
Cél (minőség): világos, célratörő kommunikáció
ennek feltétele: pontos nyelvhasználat
ennek feltétele: tiszta gondolatmenet
ennek feltétele: pontos tárgyismeret.

Tehát írásaim fecsegés, vagy valamilyen céllal információt is ad? A szavak, amelyeket használok közérthető, választékos? Mennyire vagyok igényes, modoros szerkesztésben és a szavak használatában? Nyelvünk szókészlete annyira bőséges, hogy megadatik a választás lehetősége is. Azaz ne resteljük elővenni a szinonima szótárt sem időnként.

Virrasztás a vonatállomáson

Péntek este van, esik az eső. Egy óra várakozás után, indulás előtt 5 percel kiderül, hogyha nem foglaltad le előre a helyet, a kisbusz nem visz el. Igy történt meg, hogy kolozsváron maradtam. Már gyorsvonatok vannak és külföldi járatok, amelyek Kocsárdig vagy Segesvárig vinnének. Már 11 is elmúlt. A telefonomon nincs egység, így még jelezni sem tudok senkinek. De megcsörren, így pillanatnyi aggodalmam is elmúlt és az éjszaka is jól kezdődött. A szagok és illatok keveredésében ülök a váróteremben. Szétnézek, hogy kikkel kell eltöltenem az éjszakát. Nem vonzó a kínálat, dehát ők is emberek. Különbözőek, mások. Mámorosak, álmosak, alkohol hatása alatt, már a sokadik éjszaka után, van aki ázva...és sorolhatnám még. A kiszolgáló hölgy udvariasan áll mindenki rendelkezésére, néha szellösztet. A plazma tv-ben az "acasa" és a "protv" adásai, szappanoperák és filmek. Volt köztük romantikus, véres akció is. A teremben négyen olvasunk. Egy hölgy könyvet, a többiek újságot, én a kurzuson elhangzottakat böngészem, tudatosítom. És már kettő fele jár az óra. De elzsibbadok. Egy rövid idő után én is bámulom a tv-t. Közben egy ittas zaklat, majd egy másik. És virrad, egy újabb nap kezdődött, vagy folytatódott a tegnap?
Végre buszon ülök és máris lecsukodik a szemem.
Tanulság:
Bárhova mész, bármikor legyen nálad telefon, töltő. A telefonodon egység. És a kiszámított pénzegységnél egy kicsivel több. :)

És hogyan is töltöttem el az éjszakát?
Úgy mint utas, mint olvasó, mint megfigyelő, mint egyszerű ember, mint koldus. Kérdéssel, gondolatokkal, magammal és a többiekkel. Nem volt unalmas:)