Vágytam rá - ... hát várok rá!

 Minden nap ad új felismerést: MAGAMRÓL, MÁSOKRÓL

De az érzéseim nem okoznak csalódást, talán az egyetlen amiben és akiben bizhatok az ÉN, SAJÁT MAGAM vagyok. 

Kell tudni felismerni, hogy mikor kell félre állj, mikor kell a saját életedet irányítsd, tereld az álmaid felé, és nem másnak az álmát élni meg. 

Hittem és biztam, hogy tud lenni közös terv, közös álom, hittem benne, hogy tudok várni (de hiszen eddig is ezt tettem- csak várni, de nem mindegy hogyan?). 

Kételyek, félelmek, magány és egyedüllét, céltalanság vesz uralma alá időnként, és ilyenkor nincs más .. meg kell élni, ki kell dühöngeni, és fel kell ismerni VÁDAK nélkül (önvádak nélkül). 

Azt hittem vagyok elég erős, de igen is néha fölöttem is eluralkodnak az árnyaim - és nem kergethetem el, mert itt vannak velem, az enyémek, csak el kell fogadjam. Nem előre vetítem, de félek az újabb kudarctól. Mi van, ha újra csak eszköz voltam, újra csak egy "híd", egy átmeneti időben??? 

Neked is vannak bizonyos személyek, akiket csak időre, egy időszakra kaptál ajándékba. Ugyan így vagy te is csak időszakos ajándék. 

Ebben a labilis lét állapotban nincs bölcs döntés, nincs elég bölcs válasz arra, hogy mit kellene tenni. 

Csak türelmesen várni .... úgy, hogy közben éled a saját életed az eddig járt úton.

Egy bizonyos kor után, már nem tud csivitelő harsogásban lángolni az akarat, nem tud válasz és ok nélkül tovább lépni az Én, de viszont tud dönteni arról, hogy ha A- nem akkor B- a terv a továbbiakban, és nincs több esély másnak, mert a B az saját magam vagyok. 

..mert többet mondd el, ha minden szavát megízleled...

 

Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.

Vágytam rá, hogy ...

 Úgy vágytam a boldogságot!

Úgy vágytam álmodni, megvalósítani, megélni azt, hogy ....

Spontán, váratlan megragad egy érzés, és nem teszek mást csak megélem. Megélem a hiányát, megélem a vágyakozást, megélem az átlagos "vagyok és kész" hangulatát, DE 

megélem azt, hogy öröm van bennem, és boldognak érzem magam. Még a tehetetlenségben is. 

Nem igaz, hogy nem félek, de erősebb a vágyakozás és az "akarom"!

Engedem, történjen "Akaratod" szerint!

Hiszek benned! 

Van az úgy, hogy ....

 ... neki fogsz

... elindulsz

... megütközöl

... nehéz

... feladnád

... teljesíteni akarsz

... akarod

... feladnád

... lehangolódsz

... kételyeid vannak

... konfliktusba kerülsz

... nehéz elfogadni

... nehéz meglátni

... akarod

... remélsz

... újra remélsz

... hinni akarsz

.............

Balkonparadicsom születése másképp

Amikor ...
Paprika magot ültettem el, kisérleti alapon, hogy feltehetően, talán lesz kis ehető növényzet ez északi fekvésü balkoni panorámába. Az első levél nagyon gyanús, formailag is nem csak az illata.
DE kitartóan gondozom, öntözgetem, nem remélve termést tőle. Sok napfény nem éri (csak napkeltétől 2 órát), inkább huzat, szmog, zaj, de oly erősnek tűnik és friss zöld a növény.. "jól mutat :) és zöldebb tőle a -terasz- "
A reménytelen gondozás egyszer csak meglep és termést ad. Megszületett egy paradicsom!
Oriási öröm, tapsol a fülem is :) - gyermeki örömmel rajongom körbe, simítom meg, hogy lett valami, zöld és megfogható, túlélte!!!
Lehet neked hétkönapi-átlagos, észre sem veszed. Nekem viszont ajándék!

Nem szeretném hasonlítani a bennünk levő álmokkal, és tervekkel,.. de valahogy még is az álmaim jutnak eszembe. Megálmodtam, kis lépéseket tettem érte, nagyon nem reméltem már, hogy teljesűl a kudarcok/visszautasítások/akadályok után. És végűl valami más született meg, alakult ki, formálódott át. Valami, ami jó, ott van. ÉS képes vagyok hálát adni érte?

Ha rám süt a Nap ...

Reggel, mikor kinyitom a szemem a napot látom, szemembe süt, erre ébredek, érzem a melegét, a fényét. Az első lépés a teraszajtó: friss levegő, levendula illat, MÉG csend, zaj mentes 15 perc, amíg tovább megy és többé már nem éri napfény a balkon területét. Kivárom ezt a 15 percet. És indul a nap, függetlenül attól, hogy hétfő vagy szombat, netán vasárnap.
Minden nap csak ennyit kérek, egy 15 percet, amikor békét érzek. Nem kattog a női agy, nem tervez, nem szervez, nem aggódik, nem fél, nem akar,...csak egyszerűen van.
Ezért várom a tekerés szabadságát, mert olyankor, csak mozgok, a környezet "minden" hatását szívom magamba, nem gondolkodom, nem tervezek, nem ötletelek, csak egyszerűen a jelen van és annak minden mozdulata élvezet.
És ... jelenleg kihívás úgy cselekedni, hogy hasznosnak érezd magad, és minden cselekvésed, minden egyes nap - függetlenül attól, hogy van értékelve vagy nincs, ad valami többletet vagy nem.

New day

...........................
 'Cause it's a new day
 It's a new day
 It's a new day for us
 To new destinations where winds come and go
 Raw washed up places out of your control
 We're still waking up to beautiful music
 And a life without purpose is no life at all

 'Cause it's a new day It's a new day
 ..............................

 https://www.youtube.com/watch?v=Hy6Cf9nGNiw

ElTelik vagy Elmúlik?

Nekem az idő az a most van pillanata.
Nem azért örökítem meg, mert nincs bennem, hanem olyan szépet látok benne és valami olyan mást, amit még meg akarok tekinteni, amire mosolyogva nézek rá, bármikor.
Ez a decemberi hangulat, ez a ködös, borús külső nem hagy nyugodni.
Megállásra késztet, és mint kívülről szemlélődő rátekintek erre a körforgásra.
Egy elmúlás, egy elengedés, egy új élet, egy türelmetlen várakozás, egy türelmetlen tettre készség. . .
Mit akarsz? Mit nyersz? Mit hoz? Milyen következménye lesz a döntésednek?
És akkor ? Ha nem forgatom újra az elmúlt idő eredményeit, akkor mi motiválhat a továbblépésre?
Ha nem vagyok hálás minden kudarcért, eredményért, akkor mi motivál az újabb döntés meghozatalában, hogy bátran és kiállással önmagamért megtegyem?
AkArOk!!! - és nem olyan nehéz ez.
Egyedül?  - meglehet, hogy igen, de nem vesztettem el az erőt. Igaz, néha elfogy, igaz, néha újra kell töltekeznem, igaz, hogy néha rossz, DE akkor is akarok, és megélni akarom. Mert ez egy ajándék.
Míg megtehetem élni akarok, megélni.
És köszönet, hála nélkül nem mindig megy.
Köszönetet és hálát érzek, mindazokért, akik mellettem voltak (ha csak egy kis időre is, de ajándékba kaptam őket), azokért a szavakért és időkért, órákért, amelyeket rám szánt valaki.
Lehet csak online , virtuális jelenlétben, de voltál.  Lehet csak pár percre, de ott voltál. Lehet csak pár hónapra, de jelen voltál, mellettem úgy éreztem és VELEM.
Hálás vagyok neked, aki válasszal méltattál, akihez fordulhattam kérdéssel, akitől kaphattam érintésed, idődet.
Hidd el, hogy az a kevés is nagy ajándék tud lenni, egy új erő.
KÖSZÖNÖM!

ÉS íGY indulok újra az újabb életévnek.
Lesz más, lesz új, ami alkot, formál, erősít vagy elgyengít egy időre. De minden hatás és mellékhatással igyekszem az maradni, aki vagyok. Egy ember, egy nő, aki megél, megalkot, megad és akinek az idő ElTelik és nem elmúlik:)

a Piros esernyő ???

Mi mindenre lehet jó egy tárgy, egy eszköz,... egy kapcsolat, egy barát...???

Ezt a mesejátékot gyerekkoromban bakelit lemezen hallgattam. Most is újra rátalálva, emlékszem a szövegére. :)
Ez a hangjáték, akár csak a korábbi bejegyzésemben közvetít egy értéket.
Ma miért nem tudunk ilyent hallgatni? Ma miért nem tudnak ilyent hallgattatni a gyerekekkel?
Ma miért nincs minőségi megjelenés?
Ha nagy ritkán TV közelébe kerülök, megnézem azt a 4 perc gyors hírt, vagy egy részletet egy beszélgetős műsorban és ...elképedek.
Beszédhiba, tartáshiba, igénytelen szóhasználat,......és ezt közvetítjük, az emberek nézik...így neveljük és ilyenné neveljük a "bambuló"tömeget.
Meglep, hogy nem tudnak veled beszélgetni? Nem kapják a szavakat az emberek, nem tudják kifejezni mi az, ami bennük van.
De nem baj, hiszen van rinya, van izé....
Hol vannak a szép, formás és igényes szép szavakból összerakott, kerekded mondatok?
Nem hiányzik a szép szó?
Nem hiányzik egy választékos beszéd és beszélgetés?

Egy újabb szép hangjáték és mese, nem csak gyerekeknek!
A piros esernyő
Írta: Csetényi Anikó
Zene: Presser Gábor

Hangjáték és minőségi előadás

Doktor Placebo, avagy a Kék Csodatorta

Nem csak egy gyerekmesejáték.
Bármennyire is régen íródott, fantasztikus hangjátékokkal van eljátszódva, egy minőségi hangszín és játék, játék a hangokkal, a szavakkal.
És a történet mögött aktuális, jelen szituációk, tanulságok...
Hallgasd meg, figyelj a szövegre és vetitsd rá a MOST-ra.
Igaz, hogy ma is ilyen a világ?

De ez egy minőségi hangjáték. Amit hiányolok a mai világból.
Minőség előadásban, munkában!
Ennek értéke van!

Kellemes kikapcsolódást!

5 perc randik

Az internet adta lehetőséget is kiaknázva, harmincon túli nő valamilyen kapcsolatot keres, ellenkező nemű személlyel.  - Nem véletlen a “valamilyen” jelző. Szándékos.

Adott egy kép, adott egy név, és volt pár mondat csere, egy kis párbeszéd e két virtuális kép között. A nőnek tetszik a stílus, a szavak összetétele. Még három nap mondatváltás és találkoznak. A randira igyekszik a nő, és valahol mögötte szaporán szedi a lábát a férfi, szintén igyekezve a megbeszélt helyszínre. Első találkozás, a kapott fotografikus és előnyös kép nem adja a valóságot. Valami hasonlóság talán felismerhető. Néhány mozdulat, lágy kézfogás és séta a járdán.
A beszélgetés témája a helyszín körül felfedezett változások és kritikák. Majd rövidesen néhány szó a munkákról, ki miben hol és hogyan végzi a feladatát.
Ezt hamar kiaknázva, jön a kérdés: miért az interneten? Mióta keresel?
Kiderül, hogy a férfi másnap visszamegy külföldre dolgozni, ott él, ott dolgozik, csak látogatóba jött haza, és nem kell más, csak egy kellemes estét töltene el egy csinos hölgy társaságában.
A nő rámosolyog és csak annyit mondd: nekem egy kalandhoz több kell mint a test, nekem kell a vonzalom, kell valami, hogy megfogjon belőled. Sajnálom, de nem vonzódom hozzád, nekem így nem megy.
A férfiban erős feszültség és frusztráció van. Lábait szaporán szedi, gyorsít. Mindjárt megfutamodik. Majd annyit szól: ne húzzuk
egymás idejét, akkor köszönjünk el egymástól. Minden jót! – és ezzel megfordul és más irányba indul el.

Másnap újabb találkozás egy új férfi társaságában. Ő is az interneten partner kereső személy.
A nyitott beszélgetés témája, hogy a családos, párban élő férfiaknak miért kell egy másik nő társasága? Ez a férfi sármos, kommunikatív és két gyerek édesapja. A nő ezt most tudta meg a találkozáskor. Nem tudja miként reagáljon a hírre, az okot próbálja meghallgatni és megérteni. Visszakérdez: Mondd csak, ti nem beszélgettek egymással? Ezt nem mondtad meg a párodnak?
Nem mondta meg, nem tudja közölni, egy idegen nőnek elmondja, de a társának nincs bátorsága megmondani. A nő részéről a válasz: Ne haragudj, de ez nem fér bele nekem. Próbálj meg őszinte lenni magadhoz és ha van válaszod, ne engem keress.   Elköszönnek egymástól, a férfi tisztességesen bocsánatot kér.

Hétvége van, péntek délután.  A harmadik esély is kiaknázva egy újabb személlyel.
A férfi elvált, egyedül él és partner keres. Az interneten hosszú beszélgetések voltak közte és a nő között. Találkozásuk spontán és előkészületek nélkül munka után az utcán. Néhány mondat után a férfi meghívja magához a nőt. A nő visszautasítja, annak ellenére, hogy tudja ennek a férfinak nincs kapcsolata, már elvált. Mégis szkeptikusan és gyanúsan szemléli a hangzatos szép szavakat, amelyek bókként hangzanak el irányába.
“Mi ez? Mit akar?”
A férfinak csak test kell, kielégülni vágyik és nem kell semmi más.  Majd a beszélgetés a volt kapcsolata és házassága köré fonódik. Tapasztalatok, élmények, okok és indokok.
A nő fejében egy szó forog: bakker!  - ő sincs készen.

A nő hazamegy, letörli profilját az összes társkereső oldalról.  Lecsukja a laptopot és kinyitja az “Isten bohócai” című könyvet. Olvasta már, de kell a “más” szavak társasága.
A hűtőben lehűlve a fehér félszáraz bor. Kinyitja és egy pohárba kicsordul a gyümölcs izű bor. Hideg, kellemes és a nő, lábait az ágyra kinyújtva mélyet kortyol belőle. Ez után újra kinyitja a könyvet és éjfélig be sem csukja.
Mosolyogva kapcsolja le a lámpát és bebújik a paplan alá: jól éreztem magam, ez egy kellemes este volt!

Öt nap. Öt perc. Három ember. … és még sokan.
Van, amikor ezek az online társkereső csevegésekben, ismerkedésben a nő különböző szerepeket ölt magára. Van amikor csendes meghallgató, szexuális tanácsadó, kommunikációs tréner, időnként szerető, társalkodó vagy barát.
5 perc. 5 nap. –  hányszor érezted jól magad e napokban?

Egy szippantás a jóból !!!

A mezőségben még a kutyák is párban támadnak, a disznók is párban legelnek.
Mai élmények, szavakban felsorolva: virág illat, nap forrósága és melege, “kamasz” sofőrök dudaszóval, 6xkutyatámadás (őket vagy a kerék sercegésre vagy a félelem hormonjára programozták), friss ruhák illata, gyerek játékok, zöldellő kertek, veteményező családok.
Ezt látja egy kerékpáros a mezőségben haladva. A nap melege forrón éget, de a csend és a suhanó szél kellemes érzéssel tölt el. Egyik faluba tartok éppen, amikor egy hatvan éves körüli férfi előz meg autójával, lassan haladva el mellettem. Érzem a mustráló tekintetét. Tetszik neki a látvány és hangot is ad ennek autójával. 50 méterrel tovább lehúz és megvárja, amíg újra elhaladok mellette, mindezt letekert ablakkal bámulva ki rajta. Újra mögöttem jön, és újra megelőz. Abban remélek, hogy nem áll meg. Tovább megy.  A tetőre érve, leszállok a bicikliről és kiülök a dombtetőre. A látvány szépsége megragad, a csend és a friss zöld színkavalkád látványa megnyugtat és örömmel tölt el.

Az utam nem ért véget, még van legalább 60 kilométer előttem.
Sötét felhők érkeznek, befeketedik az égbolt. Pár szem szitáló eső hull a porba. Ez nem akadályoz.
Kis tavak mentén haladva jobbról két ló dézsmálja a tavaszi friss zöld füvet, pár méter kötéllel kikötve. Balról két disznó relaxál a zöldben, szintén nyakörvvel és pár méternyi kötéllel kikötve.




A falu végi tanya kapujából két eb hangos ugatással követ. Szaporán szaladnak utánam ugatás közben, ezzel szólítva fel a másik ház udvarából a szomszéd házőrzőt, hogy neki is tenni kell valamit. Így már hárman követik a guruló kerekeket.
AZ utam sebességét ezen négylábú ebek határozták meg.
Az állatok párban, én egymagamban.
És akkor? Én így is jól érzem magam, ez teljesen természetes már.
Egy ilyen út feltölt és a teljesítmény öröme felruház, hogy elégedett legyek önmagammal.
Még van két emelkedő előttem. A szélnek folyamatos szembéli ereje kifáraszt. A hétköznapok történéseiben is az fáraszt ki igazán, amikor hátszél nélkül kell haladni. De előttem van az a kép, amit látok az emelkedő tetején. Ezért megérte, ezért jó volt fáradni. Elégedett vagyok és nagyon szomjas. A vizem elfogyott és a szél továbbra is szembe fúj.
A lejtőn suhanva a cél nem más, mint hogy víz forráshoz jutni mihamarabb.  A sebességet, most ennek a vágya és szükséglete befolyásolja. Folyamatosan keresem az út menti kutakat. Egynél megállok, de csak levegőt enged ki magából. Szépen dekoratívan áll a kultúrház előtt, lefestve. Tovább megyek és nincs más előttem, csak annyi, hogy víz kerüljön a testembe.
 Ha a megélt érzéseket, élményeket rávetítem a hétköznapi történésekre az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy mindezt miért nem látom másképp? Miért nem tapasztalom máshogyan?
Minden útra, megélt élményre úgy tekintek, hogy ez egy megtapasztalás, célokkal, támadásokkal, látvánnyal, harccal és időnként küzdelemmel, hogy a célba érjek.
Megéri az áldozatot. Megéri meghallani a kutyák ugatását, és a végén érezni azt, hogy ezt is teljesítettem, és örömmel. Örömmel tettem meg és mindvégig jól éreztem magam benne.
Vakmerőség? –lehet.
Veszélyes? – nem mondhatom.
Ha kell ez az élmény, a kockázatokat bele kell számítani, felkészülni előre nem tudsz minden eshetőségre.
Egyedül is kell láss, egyedül is kell megtapasztalj dolgokat. Más élmény, új forrás, új erő és elégedettség. A teljesítmény öröme 114 kilométer után.
Nem az állapotod, nem a korod befolyásolja azt, hogy jól érezd magad, hogy jól legyél.

Nem a múlt hibái, hanem a jelen félelemei

Hétköznapi mondatfoszlány az utcáról: 
- Nem a hibáid, hanem a félelmeid korlátoznak téged. És véded magad.
- Már nem így van....
- De még igen. Egyszer majd újra kinyílsz, és merész leszel, mint a földből kikandikáló gyom. 

Vállald az igent, vállald a szót, vállald az első lépést: kitörni, kihajtani, kirügyezni és kivirágozni. 

A múltad hibái, nem a Te korlátaid, mégis félelemmé nőtte ki magát. Félsz tőle újra, nem akarod, hogy megismétlődjön, hogy elkövesd újra, hogy hibázz újra, hogy bántsanak újra, hogy beléd marjanak, ...
Félsz az érintéstől, félsz a kedves szótól, félsz egy öleléstől, már minden gyanús, mi az érdek? 
Magad köré fonod félelmeidből kiszögezett dróthálódat és még egy üvegbura alá is beteszed magad, elzárva a külvilág támadásaitól. 
DE így gyenge maradsz, így puha és esetlen vagy. 
Esélyt sem adsz arra, hogy történjen változás.