Ma is így gondolom ....

 Volt egy korábban írt bejegyzésem egy cikkhez, megkérdeztek a nő-férfi barátságról. Akkor így gondoltam és most is ezt tartom: 

Érveket, indokokat és sok más logikus és racionális tényeket tudnánk felsorolni a férfi és nő közti barátság mellett és ellen. 

Én úgy gondolom és hiszek abban, hogy létezik e két különnemű személy közt barátság. És ugyanúgy ahogy egy párkapcsolatban is, kell mindkét fél döntése hozzá. Mert ez egy döntés, amit vállalok vagy éppen megtagadhatok. És tudom azt, hogy vonzalom mindig jelen van és a szexuális vágyat sem tagadhatom meg önmagamban, hogy igen létezik ilyen a másik nem iránt. Viszont azért én nekem kell a felelősséget vállalnom, ha ezzel játszom és kiprovokálom vagy játszmát űzök ebből.

Önfegyelem a kísértés ellen? Tanulható  és szükséges!

Úgy vélem, hogy egy férfi barátsága megerősítés tud lenni egy nő számára, valós és racionális tükröt tartva, objektívebben látva akár részleteket is. És a maga egyszerűségében tud nagyszerű lenni. Olyan erényeket kifaragni bennem, a nőben, amit ezzel a kapcsolattal építhettem fel.

Táncoltam már én is vékony jégen ezen a téren, de ami a legfontosabb volt, hogy elsősorban magamhoz kellett őszintének lennem, kimondanom, hogy mit is érzek és ezzel együtt őszintének lennem hozzá.

Van, hogy megérünk rá és van, hogy meg kell szakítanunk. Ez személytől függ és a kapcsolat milyenségétől.

Én úgy tartom, hogy e barátsághoz erős bátorság kell, őszinteség, egy nagy falattal az önfegyelemből és felelősségből egymás iránt.