Volt egy korábban írt bejegyzésem egy cikkhez, megkérdeztek a nő-férfi barátságról. Akkor így gondoltam és most is ezt tartom:
Érveket,
indokokat és sok más logikus és racionális tényeket tudnánk felsorolni a férfi
és nő közti barátság mellett és ellen.
Én úgy gondolom
és hiszek abban, hogy létezik e két különnemű személy közt barátság. És
ugyanúgy ahogy egy párkapcsolatban is, kell mindkét fél döntése hozzá. Mert ez
egy döntés, amit vállalok vagy éppen megtagadhatok. És tudom azt, hogy vonzalom
mindig jelen van és a szexuális vágyat sem tagadhatom meg önmagamban, hogy igen
létezik ilyen a másik nem iránt. Viszont azért én nekem kell a felelősséget
vállalnom, ha ezzel játszom és kiprovokálom vagy játszmát űzök ebből.
Önfegyelem a kísértés
ellen? Tanulható és szükséges!
Úgy vélem, hogy egy
férfi barátsága megerősítés tud lenni egy nő számára, valós és racionális
tükröt tartva, objektívebben látva akár részleteket is. És a maga egyszerűségében
tud nagyszerű lenni. Olyan erényeket kifaragni bennem, a nőben, amit ezzel a
kapcsolattal építhettem fel.
Táncoltam már én
is vékony jégen ezen a téren, de ami a legfontosabb volt, hogy elsősorban
magamhoz kellett őszintének lennem, kimondanom, hogy mit is érzek és ezzel
együtt őszintének lennem hozzá.
Van, hogy megérünk
rá és van, hogy meg kell szakítanunk. Ez személytől függ és a kapcsolat
milyenségétől.
Én úgy tartom,
hogy e barátsághoz erős bátorság kell, őszinteség, egy nagy falattal az
önfegyelemből és felelősségből egymás iránt.
