Amikor kifele mászol, kicsit más szemmel tekintesz vissza, más szemmel látod, hogy mi is történt, mi volt, hol és miben hibáztál. Igaz, az a kijelentés, amiszerint, ha a szivedet adod, az érzéseidet, azzal együtt a szenvedésre is kinyitottad a kaput.
Beléptél a szeretetbe, beléptél a szenvedésbe.
Meggyászoltam és kigyászoltam azt, aki és ami sosem volt az enyém, soha. Minden nap, abban a bizonytalánságban élve meg a pillanatokat, hogy mikor engedik el a kezem, mikor mondanak nemet rám, mikor lépnek tovább.
Ilyen labilitásban élve minden nap, mert akik körülvesznek, egy idő után: meghal, elmegy, elköltözik, elutazik, stb. ....
Amit valóságként éltem meg igazából csak egy álom volt és egy emlék. Egy picurka mese az életemből, amit becsukok és felteszek a polcra.
Azt hiszem, egy kis időre felteszem a polcra a szívemet is, hogy ne fájjon ha tévedek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése