És megvillantja fényét a bizonytalanság, megérint és hozzám simul, finoman, olykor dörzsöl.
Nyugtalanná tesz és ettől elfáradok, kimerít.
Miért nem tud pihenni a test? Mert nyugtalan a belső. Vagy bizonytalan? Keres?
A csendre volna szükség, a belső csendre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése