Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2010. jan. 24.

Cím nélkül

Játszani, hogy szeretem, szeretném!

Egyszerübb volt, mint valaha. Bensőséges, de hidegebb, mégis élettel teli, néha pedig lemondó, komor, de ugyanakkor játékos, bolondos, lendületes, érzelmes, pezsdítő... Fantázia? Nem. Bolyongó bohóság szüleménye, vágyakozó vágyak, és....nemtudni hogy érzelmes vagy érzelemtől mentes, sebzett vagy tiszta jelenlét? És mégis hová, merre tart? Kivé válik? És kivé válhat, kit változtathat?

Ne játszuk tovább, ez hamis, ez már valahol elakadt!


Válasz!

Egy pohár viz. Egy feszült test. Egy földre néző szempár. Csend. Tekintetek találkozása.Csend.

Megértés, igenlés, kerülés, tagadás, kétely... ellentmondások, talán őszinte. De azt a szót mégis kikerülve, burkolva. Néha kétértelmű, néha egyszerű,....mégis az „igen-nem”, a „sem ez - sem az” ...de a válasz megfogalmazodott, a döntés megszületett, a megfelelő időben. Ellentmondásos.

Ne játszuk tovább, ne így, ne ezt!


Vívódás és szerepjátszás! Ígéret és fogadkozás!

Milyen volt ? -most értelmét vesztette.

Milyen? -most érzelemmentes elfogadás és váltakozó szerepek, hangulatok.

Ígéret, hogy kerülni mégegyszer, megelözni újra. Fogadkozni arra, hogy nem így, többé nem.

Mégis egy újabb álarc, egy újabb szerep, de játék nélkül.

Már nincs játék!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése