2010. jan. 15.

Amikor

nem érdekel mi lesz holnap és amikor csak úgy önmagamról megfeledkezve ballagok végig az utcán mosolyogni tudok az embereken, ugyanakkor sírni is.
Néhányat bohóc öltözetük miatt...: divat szerinti magass csizma, rövid kabátka, melyből ízlésesen, némelyik esetben eléggé nem esztétikusan kilátszik a derék, és a sminkről, a mázról nem is teszek említést.
De ma az arcok voltak különösek. Mindegyik más és egyedi és külömböző. Na és a tekintetek... Néhányat felismertem: aggodó, vidám, kacér, kiváncsi, unott, beletörődött, fájdalmas, szégyenlős. És a hangulat: türelmetlen, fáradt, ideges, jó kedvű.

Ma örülni tudtam a magam mosolyának is. Jól esett mosolyogni, és nem csak pillanatnyilag, hanem hosszabb ideig. Ez egy ajándék volt számomra a mai napra, hogy hoszabb ideig mosoly és valami derű volt bennem. Hálás vagyok ezért...és ezt gyakorolni is szeretném.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése