Állandó, néha tomboló kérdés a "Hogyan tovább?". És ez általában akkor merül fel, amikor túl sok a szabad óra, nincs kitöltve egy nap órája, perce és kérdések merülnek fel. A gondolatok egy kis szó foszlányokban körülöttem lebegnek egy bárányfelhőn pihenve: pálya kezdés, folytatás, élet, szemlélet, váltás, kockázat, új, tavasz, fájdalom, éhség, szomjúság, öröm, keresés, félelem, harc, báj, vágy, elfogadás, megbocsájtás, megszeretni. És jelen van, néha tova száll, néha elő kerül, néha eltakarja a napot, néha nem látok tőle. És ez olyan, mint egy állandó kísértés. És szabadulni akarok tőle. De így nem megy. Minél jobban el akarom kerülni, annál jobban közelit és előttem van. Közeledve Húsvét öröm ünnepére, ez a felkészülési idő is sok mellék utat tett láthatóvá. Sok olyan gondolat és szó foszlány van még eltemetve ott bent, amelyek már régen darabokban és ott mondhatni "bűzölög". Csak egy lépés az ajtó nyitásig, csak egy mozdulat szembe lépni.
Várakozás? Talán igen, talán nem. Talán várakozni kell most, de meglehet hogy mégis lépni vagy indulni kéne? És közben nem történik semmi. Csend van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése