Játék

A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök.
Állandóan újrakezdődő és folytatódó.
A játék közös. A gyerekek egyformák.
A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri.
Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat.

2009. ápr. 16.

A félelem legyőzése út a szeretethez

Előadó: én.
Téma: Félelem.
Egy akkori aktuális téma, ami érdekel, érdekelt, és a választás rajtam. Mikor kipattant ez az ötlet, akkor kérdésekkel tele fordultam magamhoz. Ma szintén: mit mondhatnék? Csakis azt, amit megéltem, megtapasztaltam. De mégis, mitől lehetne érdekes, mitől lenne figyelemkeltő, mivel tölthetném ki azt az egy órát? És mint én és a módszerem: rövid, tömör, a többi rajtatok múlik. Így volt.
A félelem, mint negatív érzelem, tapasztaláson alapul. Szinonimáiként említhetném, hogy menekülés, rémület, rettegés, rémület. Egy nyugtalanító érzés, megakadályoz az elfogadásban, szeretetlenné tesz, beteggé és behatárol, korlátoz.
Mitől félhetek, félhetünk?
Embertől, az ismeretlentől, az újtól, szegénységtől, munkanélküliségtől, haláltól, betegségtől, Istentől, a magánytól, a szeretettől.
Bármitől félhetünk, ami helyzetünket bizonytalanná, fájdalmassá és kiszámíthatatlanná teszi.
Félni olyan, mintha egy mackót méreténél kisebb dobozba teszed. Összezsugorodsz, bezárulsz, kételkedsz, magányos vagy. Megélted? Én igen, és még fogom.
És mindez által fejlődőm, növekedem, ha szembe nézek a félelmeimmel, ha megnevezem azokat, ha elfogadok és szeretek. Mert a szeretetben nincs félelem.
A félelem segít magunkat tisztán látni. Nem a félelem ellen kell küzdeni, hanem meg kell tanulni szeretni.
A félelem legyőzése munka, út a szeretethez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése