Önzően hangzik!
De ma tükörbe nézek és rácsodálkozok e nagyszerű és szerethető nőre, aki visszanéz rám!
"A játékban van valami legyőzhetetlen. Valami örök. Állandóan újrakezdődő és folytatódó. A játék közös. A gyerekek egyformák. A játékot indulatszavak, felkiáltások, nevetés vagy sírás kíséri. Szeretet és gyűlölet. Mozgás. Áhitat."
Önzően hangzik!
De ma tükörbe nézek és rácsodálkozok e nagyszerű és szerethető nőre, aki visszanéz rám!
Egy csalódás, egy vesztett pillanat, újra egy elhagyott lét állapot az örömteli, boldog hetek után ? Miért? - erre nincs válasz, és jobb ha nem is keresem, csak elfogadom, megélem.
A történet kezdetén én voltam a laza nő, én voltam a valós, az erős, és az okos. Lettem vonzó, fontos, szerethető, akire vágyakozni lehet, aki elérhető, aki türelmes, aki nem hisztizik, aki megértő, hallgat és elhallgat, aki szenvedélyes szerető.
És lettem végül elengedve.
AMIKOR...
..nem tudok eléggé felkészülni az ismeretlenre
Bekövetkezett az élettörténetembe egy egészségügyi probléma.
Mintavétel, aggodalom, várakozás, de azt mondogatom magamba: "jóindulatú, nem lesz gond". Ott várakozom a folyosón, hogy megmutassák hol lesz az ágyam. Behunyom a szemem és a csendben: lélegeztetőgép pittyeg, mély sohajok hallatszodnak, majd több jajgatás, aztán egy csoszogás a nyitott ajtó irányában, majd rémült gyors léptek, és a szagok ...ideges vagyok belűl, zaklatott. Így telik az éjszaka. Ott fekszem a korházi ágyon és tudom, hogy én következem, rajtam végeznek el metszést. Ma van a születésnapom és Sirni volna jó, mert szétrobbanok, meztelen vagyok és kiszolgáltatott.
Túl vagyok rajta, mozdulatlan. Moccani se merek, nem is szabad ... ÉS MOST AKKOR MI LESZ? Újabb félelem, egy hatalmas egyedüllét, magány. Csak én vagyok és senki más, csak én ... és sérült. Lelkileg, fizikailag,..és erősnek kell lennem.
Nehéz napok után hazakerültem, és most jött a java. ... upsz... most mi lesz? Egyedül vagyok, félek.
Sok támogató hívás, üzenet, segítség érkezik két nap után. Törödnek velem, aggódnak értem. Ez meglepően jó érzés.
És besüt a nap reggel, erre ébredek, úgy érzem, na most gyorsan kipattanok az ágybol és biciklizni megyek. DE NEM... nem lehetséges.
Nem sétálhatok, nem biciklizhetek, ... és nem járhatok magassarku cipőben. Nem ülhetek akármilyen pozícióban, nem guggolhatok, ... és nem pedálozhatok biciklivel.
Le kell mondjak olyan egyszerű hétköznapi cselekvésről, ami a részem volt, ami formált.
Nagyon sok lemondással kezdődött ez az év.
Lemondani a vágyról, egy álomról, lemondani a hobbymról, a találkozásokról.... és elengedni...
Ebből az örvényből nagyon szeretnék partra jutni már. Partra jutni, csupaszon, minden aggálytól, vádaktól és félelemtől mentesen. Csupaszon partra jutni, hogy újra tudjam kezdeni ....
...Szabadíts meg a gonosztól és legyen meg a Te akaratod....
Minden nap ad új felismerést: MAGAMRÓL, MÁSOKRÓL
De az érzéseim nem okoznak csalódást, talán az egyetlen amiben és akiben bizhatok az ÉN, SAJÁT MAGAM vagyok.
Kell tudni felismerni, hogy mikor kell félre állj, mikor kell a saját életedet irányítsd, tereld az álmaid felé, és nem másnak az álmát élni meg.
Hittem és biztam, hogy tud lenni közös terv, közös álom, hittem benne, hogy tudok várni (de hiszen eddig is ezt tettem- csak várni, de nem mindegy hogyan?).
Kételyek, félelmek, magány és egyedüllét, céltalanság vesz uralma alá időnként, és ilyenkor nincs más .. meg kell élni, ki kell dühöngeni, és fel kell ismerni VÁDAK nélkül (önvádak nélkül).
Azt hittem vagyok elég erős, de igen is néha fölöttem is eluralkodnak az árnyaim - és nem kergethetem el, mert itt vannak velem, az enyémek, csak el kell fogadjam. Nem előre vetítem, de félek az újabb kudarctól. Mi van, ha újra csak eszköz voltam, újra csak egy "híd", egy átmeneti időben???
Neked is vannak bizonyos személyek, akiket csak időre, egy időszakra kaptál ajándékba. Ugyan így vagy te is csak időszakos ajándék.
Ebben a labilis lét állapotban nincs bölcs döntés, nincs elég bölcs válasz arra, hogy mit kellene tenni.
Csak türelmesen várni .... úgy, hogy közben éled a saját életed az eddig járt úton.
Egy bizonyos kor után, már nem tud csivitelő harsogásban lángolni az akarat, nem tud válasz és ok nélkül tovább lépni az Én, de viszont tud dönteni arról, hogy ha A- nem akkor B- a terv a továbbiakban, és nincs több esély másnak, mert a B az saját magam vagyok.
|
Úgy vágytam a boldogságot!
Úgy vágytam álmodni, megvalósítani, megélni azt, hogy ....
Spontán, váratlan megragad egy érzés, és nem teszek mást csak megélem. Megélem a hiányát, megélem a vágyakozást, megélem az átlagos "vagyok és kész" hangulatát, DE
megélem azt, hogy öröm van bennem, és boldognak érzem magam. Még a tehetetlenségben is.
Nem igaz, hogy nem félek, de erősebb a vágyakozás és az "akarom"!
Engedem, történjen "Akaratod" szerint!
Hiszek benned!
... neki fogsz
... elindulsz
... megütközöl
... nehéz
... feladnád
... teljesíteni akarsz
... akarod
... feladnád
... lehangolódsz
... kételyeid vannak
... konfliktusba kerülsz
... nehéz elfogadni
... nehéz meglátni
... akarod
... remélsz
... újra remélsz
... hinni akarsz
.............