Egy megismételt történet másképp....
A múlt évben megtett út, újra megismétlődött. Kiujult a daganat, aminek még nincs eredménye, de elviekben nem rossz indulatú, csupán agressziv. Azaz gyorsan bármikor újranő. Hát megtette.
A műtétet ezúttal onkologiai sebész végezte, Kolozsváron. És, hogy ne várjak, ne nőjön tovább és nagyobbra, magánklinikán vállalva, és igent mondva a beavatkozásra.
Teljesen más élmény volt megélni, az orvos viszonyulása, követése, az ellátás, a nyugodt környezet.
Másképp jöttem el.
Lassan egy hete történt. És most itthonról küldöm a fényképeket, mert kilóg belőlem még egy slag és tasak, tisztul a seb. Amit ellátott jó néhány injekció (véralvadásgátló, vitamin és antihisztamin). A seb körül újra allergia jött ki a tapasztól, de most durvábban mint múlt évben, mert ez hamar kivörösödött, holyagosodott, most sebzik és levedzik.
De gyógyulok, viszont még nem vagyok elég erős.
Úgy gondoltam menni fog, s0rás nélkül és negatív gondolat nélkül, de a kiszolgáltatott helyzet, az egyedül boldogulás még is hiányérzetet nyújt, de nem olyan erőteljesen.
Mert vannak támogatóim. Itt van a társam, távolból, de mellettem van, támogat, és végig kíséri a folyamatot. Elfogadtuk, hogy bár sokat segítene a közelség, de most a körülmények nem engedik. Mi viszont teszünk érte, hogy ne érezzem magam egyedül Mindebben.
É vannak barátok, kollégák, akik gondolnak rám, kérdeznek, segítenek.
Csak még mindig olyan nehéz kérni, olyan nehéz elfogadni.
Keresem az okát, hogy miért újra, miért most megint,....
Küzdök a kérdéssel, önmagammal.
Hogy elfogadjam önmagam, igy hogy újabb 16 cm hosszan össze vagyok fűzve és egy tenyérnyi darab hiányzik a combomból.
Küzdök azzal, hogy vannak területek, amiben váltanom kell, változtatnom kell.
A munkám, a hétköznapi életem, a szándékom, tervem önmagammal...
Több éves felgyülemlett düh gyűlt fel, ami e gócba testesült: férfiakkal való kiszolgáltatott viszonyom, naiv hitem az emberekben, önfeláldozó cselekedeteim, vállalásaim, ... miközben a megbecsülésem sekély méretet ölt.
Többet érek, nem harcoltam a magam javáért túl sok mindent hamar elfogadtam, feladtam, és lenyeltem...
"Olcsón " adtam magam, a tehetségem, az érzékenységem, a megfelelésem, ...
Egyszerű örömre, boldogságra vágyom. És bízom benne, hamarosan megélem ez egyszerűséget, szeretetben. Mert az nagy kincs ha szeretve vagy, és szerethetsz viszonozva.
Az életem újabb fordulatot vesz, és nagy erőt érzek hozzá, hogy megvalósítsam.
Van egy hely, ahol nem ment, és akkor változtatni kell.
Amikor spirálban pörögsz ugyan ott, ugyan úgy... akkor ideje kilépni.
És lehet nagy áldozattal jár, de meg kell tennem.
Amig nem próbálom, nem tudom, hogy az-e az én utam.
Meg akarom találni a helyem....
És most nem egyedül keresem!
