Az irásnak van egy gyógyitó ereje, de ugyanakkor lehetőséget ad, hogy más módon is kifejezze az ember lánya-én, ömagát, a benne rejlő világot.
Az elmúlt év megpróbáltatásai enyhűltek és új reményt adtak. Másképp, más módon kezdődött el az életem.
Kaptam egy ajándékot, egy személyben, aki magánéletemben megadta és megadja azt, amire szükségem van. Nyugodt vagyok és kihat a mindennapjaimra, a harmónia elkezdődött, az engyensúly alakúl. Volt vágyam, volt reményem és visszaadta, amit elvesztettem, amit elvettek tőlem. Nem tudom megnevezni milyen érzés ez, de jó nagyon.
Az egészségemmel kapcsolatban, viszont újra felütötte fejét a kis góc, mert újraalakult az izom daganat. Újra kezdődik az a ceremónia, türelmi lépés, cselekvés, ami a múlt évben is, de egy tudattal: nem vagyok egyedűl. És még egy biztató információval, hogy nem rossz, csak éppen agressziv, mivel gyorsan nővekszik.
Mikor megtudtam, az újabb információt erről, dühös voltam magamra, mert én múlasztottam el egy záró lépést a műtét után. De ... elfogadtam, mert megváltoztatni a múltat nem lehet.
Rég vágytam újra biciklizni, mozogni, és most az idő is enyhűlt hozzá, hogy elkezdődjön, de ....
Elővettem az új "társat", letöröltem a port róla, útnak akartam indulni vele,.. majd közbejött egy kerék ereszkedés, ami estére oldódott meg, igy elmaradt a gurulás. Majd következdtek az esős napok, és ő kint várt rám. Én újra letöröltem, megtisztitottam a portól és letakartam egy rá illó anyaggal, hogy hideg, eső, nap ne bántsa. Mikor letakartam, egy fura érzés fogott el: mi van, ha nem ülhetek rá többet, mi van, ha ...nem lesz több km kétkeréken?
Aggodalom, és egy fájó érzés fogott el. Újra lemondani valamiről?
Ez volt az én mentő eszközöm, a konfliktusom, a küzdelmem gyógyszere,... mi van ha....
És nincs "ha", ezek feltételezések, konkrét információ hiányában, de ott lapul bennem a "b" verzió eshetősége. Felkészűlhetek rá? El tudom fogadni? Meg tudom érteni, hogy miért?
Mi lesz az új, ha nem ez?
Élvezni, élni akarom a mindennapokat, megélni a mindennapok ajándékát, a lehetőségeket kihasználni, az érzéseket megélni, de mégis kicsit mindent másképp.
Az aktiv én, a kalandor énem lecsendesűlés útján, de nem akarom feladni, nem akarom elvesziteni a saját örömömet, a belső mosolyomat, az elégedettség érzését...
És tudom, hogy valaki, vagy valakik vigyáznak rám, valahol az éterben, és idelent is.
Nem vagyok magamra hagyva, és ez teljesen más érzés, más aspektusba helyezi ezt a küzdelmet. A küzdelmet, amit magammal is vivok éppen.
De tudom, ha magam lennék is, helyt állok, és végigcsinálom, mert akarok.
9
