..mert többet mondd el, ha minden szavát megízleled...

 

Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog. Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.

Vágytam rá, hogy ...

 Úgy vágytam a boldogságot!

Úgy vágytam álmodni, megvalósítani, megélni azt, hogy ....

Spontán, váratlan megragad egy érzés, és nem teszek mást csak megélem. Megélem a hiányát, megélem a vágyakozást, megélem az átlagos "vagyok és kész" hangulatát, DE 

megélem azt, hogy öröm van bennem, és boldognak érzem magam. Még a tehetetlenségben is. 

Nem igaz, hogy nem félek, de erősebb a vágyakozás és az "akarom"!

Engedem, történjen "Akaratod" szerint!

Hiszek benned! 

Van az úgy, hogy ....

 ... neki fogsz

... elindulsz

... megütközöl

... nehéz

... feladnád

... teljesíteni akarsz

... akarod

... feladnád

... lehangolódsz

... kételyeid vannak

... konfliktusba kerülsz

... nehéz elfogadni

... nehéz meglátni

... akarod

... remélsz

... újra remélsz

... hinni akarsz

.............

Balkonparadicsom születése másképp

Amikor ...
Paprika magot ültettem el, kisérleti alapon, hogy feltehetően, talán lesz kis ehető növényzet ez északi fekvésü balkoni panorámába. Az első levél nagyon gyanús, formailag is nem csak az illata.
DE kitartóan gondozom, öntözgetem, nem remélve termést tőle. Sok napfény nem éri (csak napkeltétől 2 órát), inkább huzat, szmog, zaj, de oly erősnek tűnik és friss zöld a növény.. "jól mutat :) és zöldebb tőle a -terasz- "
A reménytelen gondozás egyszer csak meglep és termést ad. Megszületett egy paradicsom!
Oriási öröm, tapsol a fülem is :) - gyermeki örömmel rajongom körbe, simítom meg, hogy lett valami, zöld és megfogható, túlélte!!!
Lehet neked hétkönapi-átlagos, észre sem veszed. Nekem viszont ajándék!

Nem szeretném hasonlítani a bennünk levő álmokkal, és tervekkel,.. de valahogy még is az álmaim jutnak eszembe. Megálmodtam, kis lépéseket tettem érte, nagyon nem reméltem már, hogy teljesűl a kudarcok/visszautasítások/akadályok után. És végűl valami más született meg, alakult ki, formálódott át. Valami, ami jó, ott van. ÉS képes vagyok hálát adni érte?

Ha rám süt a Nap ...

Reggel, mikor kinyitom a szemem a napot látom, szemembe süt, erre ébredek, érzem a melegét, a fényét. Az első lépés a teraszajtó: friss levegő, levendula illat, MÉG csend, zaj mentes 15 perc, amíg tovább megy és többé már nem éri napfény a balkon területét. Kivárom ezt a 15 percet. És indul a nap, függetlenül attól, hogy hétfő vagy szombat, netán vasárnap.
Minden nap csak ennyit kérek, egy 15 percet, amikor békét érzek. Nem kattog a női agy, nem tervez, nem szervez, nem aggódik, nem fél, nem akar,...csak egyszerűen van.
Ezért várom a tekerés szabadságát, mert olyankor, csak mozgok, a környezet "minden" hatását szívom magamba, nem gondolkodom, nem tervezek, nem ötletelek, csak egyszerűen a jelen van és annak minden mozdulata élvezet.
És ... jelenleg kihívás úgy cselekedni, hogy hasznosnak érezd magad, és minden cselekvésed, minden egyes nap - függetlenül attól, hogy van értékelve vagy nincs, ad valami többletet vagy nem.

New day

...........................
 'Cause it's a new day
 It's a new day
 It's a new day for us
 To new destinations where winds come and go
 Raw washed up places out of your control
 We're still waking up to beautiful music
 And a life without purpose is no life at all

 'Cause it's a new day It's a new day
 ..............................

 https://www.youtube.com/watch?v=Hy6Cf9nGNiw