Nekem az idő az a most van pillanata.
Nem azért örökítem meg, mert nincs bennem, hanem olyan szépet látok benne és valami olyan mást, amit még meg akarok tekinteni, amire mosolyogva nézek rá, bármikor.
Ez a decemberi hangulat, ez a ködös, borús külső nem hagy nyugodni.
Megállásra késztet, és mint kívülről szemlélődő rátekintek erre a körforgásra.
Egy elmúlás, egy elengedés, egy új élet, egy türelmetlen várakozás, egy türelmetlen tettre készség. . .
Mit akarsz? Mit nyersz? Mit hoz? Milyen következménye lesz a döntésednek?
És akkor ? Ha nem forgatom újra az elmúlt idő eredményeit, akkor mi motiválhat a továbblépésre?
Ha nem vagyok hálás minden kudarcért, eredményért, akkor mi motivál az újabb döntés meghozatalában, hogy bátran és kiállással önmagamért megtegyem?
AkArOk!!! - és nem olyan nehéz ez.
Egyedül? - meglehet, hogy igen, de nem vesztettem el az erőt. Igaz, néha elfogy, igaz, néha újra kell töltekeznem, igaz, hogy néha rossz, DE akkor is akarok, és megélni akarom. Mert ez egy ajándék.
Míg megtehetem élni akarok, megélni.
És köszönet, hála nélkül nem mindig megy.
Köszönetet és hálát érzek, mindazokért, akik mellettem voltak (ha csak egy kis időre is, de ajándékba kaptam őket), azokért a szavakért és időkért, órákért, amelyeket rám szánt valaki.
Lehet csak online , virtuális jelenlétben, de voltál. Lehet csak pár percre, de ott voltál. Lehet csak pár hónapra, de jelen voltál, mellettem úgy éreztem és VELEM.
Hálás vagyok neked, aki válasszal méltattál, akihez fordulhattam kérdéssel, akitől kaphattam érintésed, idődet.
Hidd el, hogy az a kevés is nagy ajándék tud lenni, egy új erő.
KÖSZÖNÖM!
ÉS íGY indulok újra az újabb életévnek.
Lesz más, lesz új, ami alkot, formál, erősít vagy elgyengít egy időre. De minden hatás és mellékhatással igyekszem az maradni, aki vagyok. Egy ember, egy nő, aki megél, megalkot, megad és akinek az idő ElTelik és nem elmúlik:)
