2010. jún. 23.
Tapasztalat és élmény
Az elmúlt hétvégén Csíkszeredában voltam. Segíteni egy családnak az esküvő előkészületeiben, gyerekekre felvigyázni, altatni, etetni és játszani.
Már az odautazás szép volt. Elhagyva Vásárhelyt a frissen hulló eső után a fenyves erdő, a zöld dombok már már tápláltak. Az autóban zenét hallgattunk, közismert női hang és zene. Egy adott pillanatban arra döbbentem rá, és eláradt bennem ez a gondolat, hogy a zene, az énekhang az maga a szabadság. Ahogyan énekelt és ami áradt felém az ének és a zene által az szabad volt, könnyed, belülről jövő szabad energia áradata. És ezt én most tapasztaltam meg...szép volt így egy pillanatra felfedezni és örülni ennek.
Érkezésem a városba könnyen megtörtént és az ismerkedés a család többi tagjaival is.
Amit ott a pár nap alatt tapasztaltam azt úgy mondhatnám, hogy kirándulás, barangolás a szeretet, a türelem, az odafigyelés és a nyugodság határai közt.
Egyik kedves élményem, amikor a 7 hónapos kis Ádámot elringattam és karomban elaludt, amikor egy nyugtalan éjszakán visszaaltattam, amikor nevetett rám, megcibálta a hajam és belemarkolt az arcomba... Erre mondják, hogy elő jött belőlem az anyaság.
Vagy, amikor a 4 éves Kristóf megölelt, puszit adott és azt monta szeretlek.
Családtagnak tekintettek. Különös, furcsa, de egyben szép és kellemes, egyszerűen jó.
De ellentétben a pozitív élményekkel a héten a 3 éves kis Tamás, akit már két éve vigyázok, tanitgatom forma, szomorúan közölte velem, hogy nem szeret velem játszani. Próbáltam kifaggatni a miértre a választ: "mert mindig megbüntetsz".
Érdekes párbeszédet folytattunk, majd hazafele kicsitt elgondolkodtam a dolgon.
Miért nem akar, miért vádol, mit tettem, vagy hogyan tettem? Mert nem szeretnék így elvállni tőle, ha erre kerülne a sor.
A válaszok változóak, az indokok is: más család, más környezet, más figyelem, ...
De nem is szükséges a válasz, hiszen egy dadus csak egy emlék marad, ha marad és ideiglenes. És kötődni a családhoz kell.
Megbüntetni vagy fegyelmezni az más. A büntetés rossz tettért jár, hogy esetlegesen többszőr ne forduljon elő. Jó és rossz? Én büntetem azért, ami nekem rossz. Ami nekem rossz tett, az lehet neki csintalanság? Mindenkinek mást jelent a rossz és a jó cselekedet.
Gyerekek, de őszinték.
Tapasztalat és élmény...van ami lendít, van ami megállít.
Már az odautazás szép volt. Elhagyva Vásárhelyt a frissen hulló eső után a fenyves erdő, a zöld dombok már már tápláltak. Az autóban zenét hallgattunk, közismert női hang és zene. Egy adott pillanatban arra döbbentem rá, és eláradt bennem ez a gondolat, hogy a zene, az énekhang az maga a szabadság. Ahogyan énekelt és ami áradt felém az ének és a zene által az szabad volt, könnyed, belülről jövő szabad energia áradata. És ezt én most tapasztaltam meg...szép volt így egy pillanatra felfedezni és örülni ennek.
Érkezésem a városba könnyen megtörtént és az ismerkedés a család többi tagjaival is.
Amit ott a pár nap alatt tapasztaltam azt úgy mondhatnám, hogy kirándulás, barangolás a szeretet, a türelem, az odafigyelés és a nyugodság határai közt.
Egyik kedves élményem, amikor a 7 hónapos kis Ádámot elringattam és karomban elaludt, amikor egy nyugtalan éjszakán visszaaltattam, amikor nevetett rám, megcibálta a hajam és belemarkolt az arcomba... Erre mondják, hogy elő jött belőlem az anyaság.
Vagy, amikor a 4 éves Kristóf megölelt, puszit adott és azt monta szeretlek.
Családtagnak tekintettek. Különös, furcsa, de egyben szép és kellemes, egyszerűen jó.
De ellentétben a pozitív élményekkel a héten a 3 éves kis Tamás, akit már két éve vigyázok, tanitgatom forma, szomorúan közölte velem, hogy nem szeret velem játszani. Próbáltam kifaggatni a miértre a választ: "mert mindig megbüntetsz".
Érdekes párbeszédet folytattunk, majd hazafele kicsitt elgondolkodtam a dolgon.
Miért nem akar, miért vádol, mit tettem, vagy hogyan tettem? Mert nem szeretnék így elvállni tőle, ha erre kerülne a sor.
A válaszok változóak, az indokok is: más család, más környezet, más figyelem, ...
De nem is szükséges a válasz, hiszen egy dadus csak egy emlék marad, ha marad és ideiglenes. És kötődni a családhoz kell.
Megbüntetni vagy fegyelmezni az más. A büntetés rossz tettért jár, hogy esetlegesen többszőr ne forduljon elő. Jó és rossz? Én büntetem azért, ami nekem rossz. Ami nekem rossz tett, az lehet neki csintalanság? Mindenkinek mást jelent a rossz és a jó cselekedet.
Gyerekek, de őszinték.
Tapasztalat és élmény...van ami lendít, van ami megállít.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)