Talán

Részlet: Godot-ra várva, Samuel Becket, színmű

ESTRAGON: Gyönyörű vidék. (Megfordul, a színpad széléig megy, s a közönségre tekint) Mosolygó táj. (Vladimirhoz fordul) Menjünk innét!

VLADIMIR: Nem mehetünk.

ESTRAGON: Miért?

VLADIMIR: Godot-ra várunk.

ESTRAGON: Persze. (Szünet) Bizonyos vagy benne, hogy itt van?

VLADIMIR: Micsoda?

ESTRAGON: Az a hely, ahol várakoznunk kell.

...........................................

ESTRAGON: Már itt kellene lennie.

VLADIMIR: Nem mondta biztosra, hogy jön.

ESTRAGON: És ha nem jön?

VLADIMIR: Akkor holnap megint eljövünk.

ESTRAGON: És holnapután is.

VLADIMIR: Esetleg.

ESTRAGON: És így tovább.

VLADIMIR: Azaz, hogy...

ESTRAGON: Amíg el nem jön.

VLADIMIR: Könyörtelen vagy.

ESTRAGON: Tegnap is itt voltunk.

VLADIMIR: Ah, dehogy, becsapod magad.

ESTRAGON: Mit is csináltunk tegnap?

VLADIMIR: Hogy tegnap mit csináltunk?

ESTRAGON : Igen, mit?

VLADIMIR: Hát... (Megsértődik) Kételkedni, azt aztán tudsz.

Talán próbáltam dönteni, talán próbáltam választ találni a kérdésekre, próbáltam megérteni a miértet...és közben vártam és várok. De nincs válasz, csak az van, hogy talán...talán...és közben az idő az telik és tovább várakozom. Beszélni valamiről annyi mint értelmezni azt, tehát az időt és a várakozást próbálom értelmezni. De lehet-e arról beszélni, ami még nem jött el és lehet nem is fog? A várakozás, az az idő ami még hátra van, jövőbeli. És talán valamiféle változásra irányul. Valami olyanra vagy valaki olyanra várunk, ami vagy aki változást hoz az életünkbe, a mindennapokba. Valami jót várok, ami jobbá teszi az életem, engem. Valakire várok, aki boldoggá tehet, akit boldoggá tehetek. Valamiféle változást igérő idő a várakozás.

Csomagot várok a busztól. Hamarabb kint vagyok az állomáson és várok izgalommal, örömmel, kiváncsian, feszülten, hogy megérkezzen. És mikor megérkezik, hazaviszem és kibontom, és...meglepetés és változást hozó percek, ajándék mindennapra egy kicsi az otthoni ízekből.

Találkozni szeretnék valakivel. Megbeszélt időpont elött ott vagyok, hogy nekem kelljen várnom, és izgatottan, kiváncsian és örömmel várom a találkozás perceit. És mikor ott van, eljön, valami más lesz, valami megváltozik, mintha a kiváncsiság, a várakozás izgalma megcsendesülne bennem.

Várakozásom tárgya mindig változó. Ez lehet a stoppnál a zöld, a bankban a sor eleje, a buszban az ülőhely, a vizsgán az átmenő értékelés, munkahely, barát, társ, békesség, nyugalom, egészség....és a többi.

És a várakozó személy: fél vagy remél, készül vagy elcsügged, esetleg beletörödik, vagy éppen tervez, elképzel és álmodik?

És én is kérdezek mint Becket Estragonja, hogy ez az a hely, ahol várakoznom kell?

És biztatom magam, hogy biztos eljön majd, és ha ma nem, akkor holnap, és ha akkor sem akkor holnapután. Talán egyszer..de az idő...tikk-takk..tikk-takk..És én lassan elveszek az időben, és várakozásom hiábavaló lesz, ha hagyom veszni, ha engedem.

Mert talán még nem értettem meg....!

Az én vagy-vagy -om!

Mi a valóság? Az ellentétek folytonos feszültsége, állapotok és azok váltakozása, érzelmi, hangulati, személyes és nem tőlem függő elemek, történések váltakozása.
Egy kis filozófia, eszmefuttatás Kierkegaard elméletével.
Egyes dolgok megismétlődnek és ok nélkül vagy okkal, de mindig ugyanaz a cél: elérni, megszerezni, megélni. Valaminek a megszerzeséré törekszünk és kisérletezünk. És ezek ismétlődnek és újbó és újból. De ugyanazt mégegyszer nem fogjuk átélni, ezért állandó ismétléseket végzünk, hogy hátha, kisérletezünk, hogy a recept megíródjon. De nem megy, nem lesz rá recept. Csak a lista marad, a tapasztalat listája pozitív és negatív cimkével feliratozva.
Lehetőség? Van, az mindig van és sokat észreveszünk, de még több lehetőség mellett megyünk el úgy, hogy fel sem ismertük.
És ha felismertük a lehetőségek tárházát? Ki kockáztat? Kinek van bátorsága? Mérlegelés jó és rossz között, gondolkodás a vagy-vagy, az és-de között.
És most váltok, egyes szám első személy, mert nem tudom a válaszod, a válaszotok.
Lehetőségek közül az tud választani, aki felismeri és mérlegel, majd dönt. Kockáztat, sodródik, majd partra száll.
Talán még nem értem meg arra, hogy a vagy-vagy közül válasszak, hogy mérlegelni tudjak. Talán még sokat kell tanulnom, talán még sokat kell látnom.
Előre nézve élni, visszatekintve megérteni!